Miért ilyen nehéz az élet?

Nem gondolom, hogy az élet valóban ennyire nehéz.

Sosem járok nyaralni, mert nincs rá pénzünk, de helyette itt az erdő - tudod, milyen jó nyáron leheveredni a fák árnyékába és csak hallgatni a madárcsivitelést? Tudod, mennyire élvezek elolvasni egy jó regényt? Mennyire boldog vagyok, amikor találkozom a fantasztikus barátaimmal? Mennyire megtelik a szívem szeretettel, amikor átölel a párom? Vagy csak elkezd velem beszélgetni egy aranyos öregember az utcán? Vagy elhatározom, hogy megtanulok egy új nyelvet és órákon keresztül jól elszórakozom vele? Vagy ráérős 10 percemben megeszek egy ínycsiklandozó süteményt?

A világ tele van olyan dolgokkal, amelyek örömet okoznak - már ha valaki hajlandó keresni őket, és nem csak magába tespedve szidja az életet.

Mert a te meglátásod a "félig üres", pedig a "félig tele" álláspont sokkal jobb.

Vannak szerető szüleid, akik felneveltek, legjobb tudásuk szerint. Lehetőséged volt iskolába járni, és képezni magad, majd elmenni abba az iskolába, ahová szerettél volna, azt a szakmát tanulni, ami érdekelt. Sikeresen elvégezted az iskolát, miközben a szüleid tovább támogattak, majd kaptál egy állást. Megköszönted a szüleidnek áldásos tevékenységüket, elköltöztél albérletbe, és önállósodtál. Megtaláltad azt az embert, akivel úgy érzed, le tudnád élni az életed, és összeraktátok, amitek van. Munkával teli évek után vettetek egy takaros kis házat, és idővel megszületett az egészséges gyereketek. A munkának köszönhetően ki tudtátok fizetni az áramot, tiszta vizet, fűtésre valót, és még ennivalót is, de azért jutott egyéb dolgokra is. A kemény munka megadta annak az érzését, hogy szükség van rátok, kelletek a társadalomnak...

Persze úgy is felfogható ez, ahogy írod, csak nem érdemes.

Sokszor eltöprengek milyen lenne a világ ha nemlenne pénz.

Mindenki elmegy a boltba és elhozza ami kell neki.

Nemlenne szükség gazdaságra.

A robotok meg dolgoznának.

az én életem nem ilyen.

én nem akartam részt venni ebben a mókuskerékben, ezért a magam útját járom. dolgozok szinte minden nap, de nincs állásom. magamnak osztom be az időmet.

megcsinálok olyan munkákat is, ami másnak "büdös".

ha kedvem tartja, mondjuk holnap elmenni Balatonra fürdeni megtehetem.

az ára ennek az életnek az, h nincs biztonság, nincs kiszámíthatóság, nem kapsz hitelt (mondjuk ezt nem bánom), van, h rosszabbul élsz, mint két hete...

de ennek ellenére én boldog vagyok így, és ami sztem nagy szó manapság, még spórolni is tudok némi pénzt a nehezebb napokra...

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:49

megint én vagyok.

Ok, hogy azt csinálod, amihez értesz és amit tanultál. De szereted is? Úgy értem, volt valaha is h vártad a hétfőt? Szerintem nem, különben nem kérdeznél ilyet...

Már nem azért, de...

Az életben nem a monoton munka a rossz. Közben egyszer-egyszer nevetsz egyet a munkatársaiddal, vagy ha nem velük, akkor elgondolkozol, és eszedbe jut valami vicces, és alig tudod visszatartani a röhögést.

Lehet, hogy az a nyaralás csak évente egyszer történik meg, de az fergeteges.

Nehézség az, ha nagyon-nagyon elszegényedik valaki, vagy majdnem az egész családja kihal körülötte.

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:49

Ismét én. Szó szerint ezt így nem említetted, de ha nem lenne pszich. végzettségem, akkor is feltűnt volna, h 7x említed a "dolgoz", 3x a "fizet" szót és az egész kérdést követő bevezetésed egy olyan képet vázol, amely látszólag teljesen OK (hiszen minden rendben, megfelelő neveltetés után van munka+család, csekkek hada nem kifizetetlenül, évente 1x nyaralás... - sok ember ennek a felével is boldog lenne), azonban mindezt olyan melankolikus mellékzöngével teszed, hogy még így olvasva is elszomorít. Mit vársz az élettől? Lottó 5-ös boldoggá tenne? Nem hiszem. Valami nagyon nincs rendben, ha ilyen komoran látod az életedet. Lehet h a munkádat szereted, de lehet h a kollégáidat v a főnöködet nem. Lehet h magadnak sem fogalmaztad még meg, h mi is a baj, ezt ennyiből nem tudhatom, de az nem véletlen, hogy ennyiszer említed, és az sem, hogy az anyagiakat is.

Ennyiből (nemed, korod, végzettséged, családi állapotod, körülményeid ismerete nélkül) azt sem lehet megállapítani, h mennyire komoly a baj (lehet h holnap reggel már derűsebben látod...), de ha nem múlik, és nincs senki a környezetedben akivel őszintén kibeszélhetnéd a problémádat, feltétlenül keress fel szakembert!