Tolmács munkakörben dolgozó szakemberek segítségét kérném:milyen ebben a szakmában dolgozni?

Az ELTE-n végeztem nyelvtanárként (két nyelvszak). Az egyik nyelvem gyakori (angol), a másik nyelvem ritka (portugál), nekem ez elég jó párosításnak bizonyult.

Ebben a hivatásban nehéz befutni, sok időbe telik, mire neved lesz a szakmában, de nem lehetetlen. Nyilván nyelvfüggő is, de függ még a képességeidtől is (itt nemcsak a nyelvtudásról van szó, nem könnyű átállítani az agyat egyik nyelvről a másikra, aztán magyarra, aztán vissza - fordítani ebből a szempontból könnyebb, illetve hát ahhoz is kell képesség, hogy el tudd adni magad - manapság sajnos már nem a munkaadó kapkod a tolmácsok után, hanem fordítva).

A kereset nagyon ingadozó. Eleinte keveset fizetnek (minimálbér), aztán viszont ha az ember bekerül egy bizonyos körbe, elég szép tiszteletdíjat adnak (több százezres nagyságrendben), viszont ez nem biztos jövedelem. Egy tolmácsnak fel kell készülnie arra, hogy pl. 3-4 hónapig válogathat a megbízások között, annyi van, bőven megél belőle, aztán jön pár hónap üresjárat - akár nulla bevétellel. Úgyhogy nagyon vigyázni kell a pénzre, mert ez nem fix havi jövedelem, hanem ha van munka, akkor van pénz, ha nincs munka, akkor nincs.

Emiatt érdemes fordítást is vállalni, több lábon állni - én ezért javaslom mindig, hogy a nyelvtanári végzettség legyen az alap - ha más nem, el lehet menni tanítani akár nyelviskolába, magántanárként is.

Én mindig élveztem ezt a munkát, de 2-3 év múlva már nem jelentett elég kihívást, és tovább keresgéltem, azóta nagykövetségen dolgozom külföldön, ez már inkább fix jövedelem (még ha a nyelvtudásomból is élek főleg), de mivel nagyon szeretek fordítani, vállalok pár megbízást, hálistennek már megtehetem, hogy válogatok, és azt vállalom el, ami érdekel és belefér az időmbe (gyerekekkel vagyok most itthon, így ez fontos, de mégsem kell úgy éreznem, hogy nem tudok dolgozni, mert nagyon szeretem a munkáimat).

Ha van valami kérdésed, szívesen válaszolok. :)

Hú, nehéz kérdés, azért én kicsit több, mint 10 éve jártam oda, azóta nyilván változott, az én időmben nagyon jó volt. Ráadásul nekünk két szakunk lehetett, ha jól tudom ma már minort vehetsz fel legfeljebb, az pedig nem egyenlő azzal, mintha két szakra járnál.

A szakról általánosságban annyit elmondhatok, hogy nem nyelviskola. Tehát azért odamenni, hogy majd jól megtanul az ember angolul, felesleges. Tömény nyelvészet, irodalom, történelem, nagyon-nagyon sokat kell olvasni és rengeteg beadandót kell írni (természetesen mindkettőt idegennyelven). Akit érdekel a nyelvészet, az adott nép kultúrája, irodalma, történelme, az megtalálja ott a számításait.

Aki nem szereti az elvont, elméleti dolgokat, hanem inkább a kézzel fogható, gyakorlatias oktatás híve, annak nem nyelvszak való, hanem nyelvtanfolyam.

De aki elszánt és lelkes, az tud vele mit kezdeni.

Felsőfokú nyelvvizsgám volt, és egyetem előtt egy évet Londonban au pairkedtem, hogy még biztosabbá tegyem a nyelvtudásomat, és így sem volt könnyű.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy pl. középfokkal nem lehet elvégezni, mert el lehet, rengetegen elvégzik, de én mindig maximalista voltam, mindig a legjobbra hajtottam, mindig törtettem, folyton képeztem magam még egyetem mellett is, hogy vigyem valamire, és vittem is. Míg akik megelégedtek az "épp eléggel", a minimummal, most küzdenek hogy megéljenek a tanári fizetésből.

Úgyhogy megéri belefektetni az energiát, mert megtérül. Pont ezért nagyon fontos, hogy olyan szakra menjen az ember, amit tiszta érdeklődésből, teljes gőzzel tud csinálni, nem esik nehezére, hogy rengeteg plusz órát tölt a könyvtárban, hogy megtanulja azt is, ami a tananyagban nincs benne. És akiben megvan ez a bizonyos plusz, arra mindig szükség lesz, legyen orvos vagy "csak" egy bölcsész.