Meg lehet szeretni a rossz érzéseket?

Persze, ezt hívják mazochistának. De ezt nem te döntöd el.

Nem tudom, megmagyarázni, miért és hogyan szeretem. Talán van bennem egy kis mazochizmus... :) Persze akkor az igazi, ha utána tényleg eszem valamit, és jó sokat! :P Talán ezért is "szeretem", mert benne van az, hogy utána jön a jól megérdemelt jutalom, az evés. Vagy talán azért, mert ilyenkor tudom, hogy mivel nem eszek, nem hízok (ez persze nem azt jelenti, hogy rendszeresen koplalok), és nekem, aki állandó súlyproblémákkal küszködök, ez is számít. Eddig nem gondoltam bele ilyen mélyen, de azt hiszem, ezek lehetnek az okai... Mindenesetre örülök, hogy feltetted a kérdést, legalább elgondolkodtatott... :)

A fájdalom "szeretetével" kapcsolatban meg pl. a szülési fájdalom, a fájások jutottak eszembe. 6 hete született a kisfiam, és még nagyon élénken él bennem az a nap (remélem, nem is halványul el...), amikor tudtam, hogy a fájdalomnak értelme van, tudtam, hogy az egyre erősödő fájdalom a szülés előrehaladását jelenti, hogy nemsokára megláthatom a gyermekem. És talán még azért "élveztem" konkrétan a fájdalmat, mert pusztán kíváncsi voltam, hogy mennyit bírok ki, és azt hogy. Tehát valamiképpen teszteltem magam.