Családon belüli erőszak. Mit éltél már át?

apám alkoholista, és vert már meg engem is meg anyát is

15L

Nem tudom, ezek mennyire számítanak családon belüli erőszaknak, de azért leírnám őket, mert szerintem érdekes dolgok.

A dolgok előzménye az anyámnak az apámmal való szar házassága. Muter állítása szerint már akkor is durván veszekedtek, mikor terhes lett velem (tehát az esküvőre kb. egy évvel). A fő probléma az volt, hogy otthon anyám csinált minden házimunkát, a fater meg csak vergődött a kanapén és várta a 20 literes, levessel teli fazekat. Ráadásul apám hétvégenként eljárt zenélni (gitározik) és piálni a haverokkal. 11 ily' módon leélt év után anyámnak kezdett elege lenni, és beadta a válópert. Ekkor voltam 9 (majdnem 10) éves.

Eleinte apám össze-vissza fikázta előttem anyámat, úgyhogy akkor úgy döntöttem, egy darabig nem kérek a muterból. Azonban mikor mégis elkezdtem járni hozzá és úgy döntöttem, éjszakára visszamegyek apámhoz, anyám nem engedett ki a lakásból (bezárt). A vége az lett, hogy apám az öccsével és pár ismerősével a ház elé jött, én meg torkom szakadtából üvöltöztem, hogy engedjenek ki. Ki is nyitotta az ajtót, én meg gyorsan leléceltem.

Egy év múlva rájöttem, hogy apám monológjának fele sem volt igaz, úgyhogy egy hét itt, egy hét ott volt a fennállás. Apám azt mondta, látja rajtam, hogy anyámmal akarok maradni. Innentől kezdve ő sem volt piskóta, párszor kidobott a lakásból piti dolgok miatt (pl. mert nem akartam vele és a csajával menni étterembe egy fárasztó o.kirándulás után), de olyan is volt, hogy átvitt nagyanyámhoz és ott is hallgathattam a hülyeséget.

Faterom csinált még pár cukiságot, 4-5 éves koromban pl. rendesen fejbevágott, mikor unalmamban zajongtam, aztán erőből rácsapott a combomra (hetekig lila volt a nyoma), ha idegesítettem. Később (mikor 8.-9. évemet éltem) a nyílt utcán rávágott a fejemre egy nagy csomag vécépapírral (persze szétszakadt a csomagolás és elgurult az összes guriga), illetve kirángatott a székből és leb*szott az ágyra, mikor nem akartam megmondani, hogy mit nézek a neten.

Volt még pár hasonló kaliberű szösszenet, de most csak ennyi jut eszembe. Nem tudom, olvassa-e még egyáltalán valaki a topicot, de azért leírtam, hátha.

igen, én olvasom, szörnyű, h ki mit átélt, sajnálom ...

első: remélem rendbe jött az életed!!

Én is remélem!

A "poén" csak az, hogy szinte mindenkit azok részesítenek atrocitásokban, akiknek elméletileg szeretniük kéne őket...