Igaz az, hogy a csecsemőkorunkra azért nem emlékszünk, mert az agyunk törli az előző életünk memóriáját?

Nem igaz.

Végeztek ilyen méréseket - már lehet az agy működését ilyen részletesen is vizsgálni.

Az agy ilyenkor még kialakulatlan, és kevés információ van benne. Ez a kevés azonban rendkívül sokrétű: benne van mindannak az információnak az ALAPJA, amelyet a gyerek egyáltalán képes majd megtanulni. Benne van pl. az egész emberiség összes hangja: pár hetes angol gyerek képes különbséget tenni az átlag kínai és a mandarin nyelvjárás között. Még nem fog fel belőle szinte semmit - de az agya érzi, hogy ez a kettő nem ugyanaz. Aztán - ha nem kínai, és nem beszélnek előtte naponta így - fél éves korában már NEM tud különbséget tenni a kettő között. Az agya kitörölte ezt a képességet, és helyette sokszorosára fejlesztette pl. azt a képességet, amellyel az ANGOL nyelv hangjait ismeri fel. Persze ilyenkor még mindig nem fogja föl, hogy mit is hall tulajdonképpen - de az agya már beállt arra, hogy az angol szöveget ismeri fel MAJD a legjobban.

Ha a gyerek SEMMILYEN nyelv hangjait nem hallja (nem beszélnek hozzá soha) - akkor az agya szinte mindent töröl, ami a beszéddel kapcsolatos, és másra használja majd ezt a területet. Ugyanígy működik a többi dologgal kapcsolatban is - amivel többet találkozik (akár úgy is, hogy a gyerek maga csinálja), azt fejleszti, a többiből meg azt a keveset is visszafejleszti, amit eredetileg tudott.

A biológiai magyarázat az, hogy fejletlen még az agyunk. Az agyunk nem törli az emlékképeket- de a memóriáért felelős agyi területek nem (sem) fejlettek még annyira, hogy ezeket az emlékeket később is automatikusan előhívhatóan tárolják.

Egy dolog elraktározni valamit- és egy dolog előhívni, felidézni azt.

A pszichiátriában (ami egzakt orvostudomány) vannak módszerek arra, hogy vissza tudd idézni a magzati létedből keletkezett emlékképeket.

Más megközelítés: egy magzat is álmodik- ez tény. Ez lehetetlen volna, ha nem raktározna az agyunk már ekkor is.

Hogy vannak-e előző életek, arra ez nem bizonyíték, de azok, akiknek a világnézete elfogadja a lélekvándorlást, úgy vélik, ez olyan, mint az alvás-ébrenlét fázisaink, azzal a különbséggel, hogy itt nem emlékszel a "tegnap" történtekre.

Az, hogy ki miben hisz- tudtommal nem vitatéma, legalább is nem itt, a kérdés ui nem erre irányult.