Mi az az elektrosokk-kezelés?

Az elektrosokk-terápia (hivatalos nevén elektrokonvulzív kezelés) egy gyógyászati beavatkozás a pszichiátriában. Az 1930-as években, egy római elmegyógyintézetben Dr. Ugo Cerletti kísérletezett a módszerrel páciensein. A mai napig használják, habár manapság csak nagyon indokolt esetben vetik be az elmebetegeken.

Sokan vitatják az elektrosokk pozitív hatását. A huszadik század hatvanas, hetvenes éveiben még altatás, és izomlazító injekciók nélkül zajlott le a „terápia”, amit több egységgel, és több másodpercen keresztül is megismételtek. Ma már létezik mind az altatás, mind az injekció, de az elektrosokkot csak a betegek beleegyezésével használhatják.

A kezelés lényege a következő: a beteget végtagjait szíjakkal biztosítják, és halántékára vezetőfolyadékot kennek. Elektródát kapcsolnak a fejére, és 120 voltnyi feszültséget vezetnek az agyába 1 másodpercig. Az így keletkezett mesterséges görcsrohamokkal, epileptikus sokkokkal bénítják az agyat. A kezelés végén általában oxigénnel térítik magukhoz a kezelteket. Régen a sokk erőssége elérhette az akár 480 voltot is, a páciens pedig csupán egy plasztikvédőt kapott a két foga közé, hogy a nyelvét le ne harapja az óriási dózis közben. Több mint valószínű, hogy a kezelés következtében halál nem következhet be, de az utóhatások elkerülhetetlenek; többek között emlékezetkiesés, beszédzavarok és rohamok. Ezeket azonban ma már antipszichotikus gyógyszerekkel csillapítani lehet.

Attól terápia, hogy a kezelést többször is megismétlik, különböző időpontokban – a beteg állapotától függően. Az elektrosokk terápia végén a beteg várhatóan jobb állapotba kerül. Attól függyetlenül, amilyen morbid maga a kifejezés, hogy elektrosokk – és ahogyan a média az emberi agy teljes megsemmisítésével titulálja a kezelést, az elektrokonvulzív terápia minden bizonnyal az egyik leghatásosabb pszichiátriai beavatkozás – az orvosok szerint.

A kezelés használatára nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. Általában csak akkor vetik be, ha már minden más módszer kudarcot vallott. Nem csupán a páciens beleegyezésére van szükség, hanem (Magyarországon) egy másik pszichiátria szakorvosának jóváhagyására is.

A fenti kitételekkel a terápiát számos esetben kiváló eredménnyel használják olyan mély depresszióban szenvedőknél, akik a hagyományos gyógyszeres kezelésre nem reagálnak.

Benedek István Aranyketrec című önéletrajzi regényében emlékezik egy vidéki elmegyógyintézetben végzett igazgatói munkájáról. Többek között leírja, hogy itt is altatás nélkül végezték az elektrosokkot, és ő vezette be (Magyarországon egyike volt az elsőknek), hogy altatást alkalmazzanak.