Az észre vagy a szívre hallgatsz?

Én inkább a falloszomra hallgatok. Az mindig jó irányba sodor :D

Na jó ha csak ez a két lehetőség van akkor:

Ész

Hogy miért? Mert a hajlékanok nagy részének a pénz piára kell, kölcsön meg nem adok mert nem akarok pofátlankodni utána, hogy mikor adják vissza

1. ész

mert:

-az eszem azt nézi nekem miből van hasznom...

-és a pénzre hallgat.

érdemes az észre hallgatni.

ez az egy ami sosem ment. tipikusan az az ember vagyok aki gondolkodás nélkül hallgat a szívére, utáan meg besz*pja vele de megbánni még akkor sem sikerül és legközelebb ugyanazt elkövetem. ez nálam mindig minden téren így volt. minden döntést érzések alapján hozok, sosem tudtam valakit azért nem szeretni mert az eszem aztmondta, sosem tudtam valakinek nemet mondani mert az lett volna ésszerű.

szaarügy. talán majd sikerül leszoknom róla.

2:1 ha fontolóra veszem, hogy pénzt adok egy hajléktalannak, megkérdezem tőle, hogy mire kell neki. vagy ha kajára kell, veszek neki egy szendót, azt nem issza el!

Rokonnak meg adnék én pénzt, ha kérne, bár ez attól függ, milyen vele a kapcsolatom. Ha ráveszi magát, hogy kölcsönkérjen, valószínűleg nem tényleg szüksége van rá, és tróger, visszaadja.

saten téged úgy kiírtanálak :)

egyébként 1; ész.

1. szituáció - ahogy leírtad, menjen dolgozni, biztos piára kell neki és amúgy sem érdekel felőlem meg is dögölhet.

2. szituáció - ha tudom hogy nem adja meg akkor menjen kérjen mástól, vagy oldja meg maga mit bánom én. (persze azért mondjuk a szüleimnek adnék kölcsönt)

abszolut nem biztos hogy a hajléktalannak van más lehetősége. dolgoztam velük pár hetet, és megismertem párat... nem kell feltétlen elitélni

isznak? hát én is innék b*sszameg, télen legalább melegen tart.

1.

Nem én tehet arról, hogy alkoholista, miért én fizessem a piapénzt?

2.

Ha a viszonyunk nem olyan, hogy évente egyszer beszélünk, akkor van ez, akkor adnék.

Amíg nem hittem magamról, hogy okos vagyok, addig a szívemre hallgttam és boldog voltam.

Aztán rájöttem, hogy okos vagyok, tudok a saját fejem után menni és akkor jobblett a helyzetem, de nem voltam boldog.

Most nehéz visszaszokni, hogy a szívemre halgassak megint, de jó úton haladok és megint kezdek boldog lenni.