Kinek mondhatom el? Normális?

Szóval nagyon szeretek alkotni. Nem volt felhőtlen gyermekkorom, és most, hogy egyetemista lettem, szinte alig tartom a családommal a kapcsolatom, ami egyébként sem volt túl jó, úgyhogy a családom kilőve.

Szóval inkább dalokat szoktam írni. Van már úgy 80 saját számom (az első szalonképesebbet 14 évesen írtam, és most vagyok 19), és szerintem egész jók. És itt jön a gubanc, hogy mégsem merem megmutatni senkinek, pedig van, hogy hallok egy dalt, vagy egy hangot, és úgy gondolom, hogy ha neki sikerült, nekem is sikerülhetne (mármint túlesni azon, hogy megmutatom v.kinek); tudom, nagyképűen hangzik, de mégsem vagyok elég "nagyképű" ahhoz, hogy bárkinek is megmutassam őket. Pedig van egy pár nagyon jó barátom, és ők is látják, hogy valamit titkolok előlük. És tényleg megmutatnám nekik, de félek tőlük, hogy hogyan reagálnának. Lehet, hogy hülyének néznének, vagy nyálasnak, és utána nem úgy gondolkoznának rólam, ahogy előtte.

Bocsánat a hosszú leírásért, meg hogy itt problémázok Gyk-n, de tényleg senki nem hallotta még őket, egyetlenegyet sem, és baromi idegesítő, és szánalmasnak érzem magam, amiért már lassan hat éve szerencsétlenkedek magammal.

(19/l)