Ki volt már a budapesti Vadaskert kórházban? Mi a véleményed róla?

Én voltam, de csak egyszer, és nem éreztem jól magam, egyáltalán.:( Februárban, Napraforgó részlegen,és nem azzal volt baj, hogy nem lettek volna kedvesek vagy valami. De én nem bírom elviselni az ilyesmit, ráadásul pont, hogy szorongás volt az egyik ok ami miatt ott kötöttem ki, és rám ez csodák csodájára még csak jó hatással sem volt, mert engem frusztrált valamiért(és nem tudom ,mai napig nem jöttem rá miért) maga a helynek az egész kisugárzása. Akkor persze be voltam ijedve és nem mertem ellenkezni ott meg semmi, de most utólag inkább vissza se mennék,akárki akármit mond. Én az egészet úgy éltem meg,mintha börtönbe lettem volna zárva, és lehet, hogy erősen fogalmazok,de nagyon nem volt jó nekem... Csak rettegtem, nap,mint nap,minden egyes feladattól. Ráadásul egyedül éreztem magam, és ott láttam csak mennyire félénkebb voltam, mint ott rajtam kívül a többiek. Néha majdnem rám jött a zokogás,főleg most így utólag ha belegondolok, inkább már elfelejteném. Különben a szorongás az nálam már egészen születésem óta ,,megédesíti" a mindennapjaim, aztán mikor kamasz lettem, előjöttek nálam szezonálisan visszatérő depresszív időszakok,amikor még az önpusztítási hajlamok is előtörnek.Sajnos (erre nem vagyok büszke) de falcolás, stb. (ezt már nem csinálom 3 éve hála az égek)illetve a 3-4 éve folyamatosan tartó evészavaros probléma, voltam anorexiás,pont úgy tél körül tetőzött leginkább ez az időszak, de leginkább a bulimia dominál, amit aztán még mai napig nem tudtam leküzdeni. Valamikor meg a 2 keveredése, egy-két nap koplalás, aztán falás-hányás. Igaz a legdurvább időszakom tavaly ilyenkor volt, mikor is napi 10-12 szem hashajtót szedtem be,mint a cukrot,és koplaltam napokig, csak feküdni bírtam stb. Majd falás ,akár napi 5-6 hányás. Ez a hányós dolog még ugyan tart, de próbálok szépen lassan kijönni MAGAMTÓL(!) belőle, mert gy érzem nekem magamtól kell, mert jártam én már pszichológushoz, kettőhöz, pszichiáterhez is,de bíztatóbb eredményeket, hosszabb távra nem sikeredett elérni. Én úgy gondolom, hogy mivel ez az én akaratom én a saját akaratomból fogok meggyógyulni!.Pl. úgy kezdem,hogy mivel sokszor naponta többször (4 v többször is) hányok,ezért lecsökkentem először 2-re,majd ha ez megy, akkor pl. hétvégeken nem engedem meg magamnak a hányást, aztán majd hétköznap is egyre kevesebbszer. Most pl. egyre jobban megy, ha néhány napig csökkentem stb. Nem fogom feladni,kijövök belőle, és már semmilyen hashajtót nem szedek különben. És elnézést, amiért hosszúra sikeredett,meg azért mert szidtam a helyet,de ki jött belőlem, és úgy érzem muszáj volt, így megkönnyebbültem. De félreértés ne essék, az embereket,az ott dolgozókat,ill. a csoporttársakat sem szidtam, azokkal nemvolt gondom, mondom akkor úgy általában mindennel, és szerintem azért vélekedek így, mert már elszeretném felejteni azt az időszakot.