Mit tehetnék, hogy a rossz érzés elmúljon, hogy ne szégyelljem magam olyasmiért, amiért nem kell?

Soha nem mertem kimutatni, hogyha fájt valami, mert mindenhonnan azt hallottam, hogy "egy férfi nem sír!" Ha mégis előfordult időnként, nagyon szégyelltem magam. 10 hónapja elveszítettem a barátnőmet egy autóbalesetben, mondanom sem kell, hogy akkor aztán rendesen elkapott a sírás! A temetésen is zokogtam és nagyon szégyelltem magam, pedig nem csak én sírtam... A történtek utáni időszakban is sokat sírtam Miatta és mindig kellemetlenül éreztem magam, ha pl. a család, vagy a barátok meglátták, pedig mindenki megértett! Az előbb beszélgettünk a szüleimmel, hogy milyen lesz a Karácsony, Szilveszter és elkapott a sírás... Ez lesz az első olyan Karácsony és Szilveszter, amit a Barátnőm nélkül kell töltenem és belegondoltam, hogy milyen rossz lesz! Persze megint elöntött a rossz érzés, hogy mások előtt elsírtam magam (pedig csak anyu, apu és az öcsém látták), Ők pedig megértenek. Próbálnak segíteni, hogy könnyebb legyen, de a vígasztalástól csak jobban rákezdek... Idegesít, hogy olyasmiért szégyenlem magam, amiért tudom, hogy nem kellene, ennek ellenére mégsem tudom legyőzni a szégyenérzetet. Karácsonykor azért megpróbálom visszafogni magam! Gyuszi, 19