Milyen szép karácsonyi versek vannak?

Wass Albert: Karácsonyi versek

I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből

előoson a téli szürkület.

Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva

koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.

Fulladtan vész el fák között a hang.

Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze

kísértethangon fölsír egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a többi:

olyan a színe, nyirkos ködszaga.

Pedig valahol szent titokpalástban

csodát takargat ez az éjszaka…!

Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!

Keresik régen bölcsek és királyok,

papok, költők és koldusok.

Világmegváltó konferenciák

várják jöttét és fényes trónusok!

Megérkezett. Bámulják bamba szemmel

barmok, cselédek, pásztorok.

Talán van olyan is, aki letérdel

s valami együgyű imát motyog.

A jászol fölött fölragyog egy csillag,

néhány angyal és gyermek énekel…

Szelíden száll az ének és a pára

szurtos ólból a fényes égre fel…

Aztán a barmokat itatni hajtják.

A hajnal megnyergeli rőt lovát

és robotos nyomán a szürke élet

megy úgy, mind eddig, megy tovább.

Mintha nem történt volna semmi sem.

Meresztgetik szemeiket a kandik:

királyok, bölcsek, költők, hadvezérek…

amíg lassan a csillag is kialszik.

A zord-sötét zimankós fenyvesekből

előoson a téli virradat.

Ködrongyokban gunnyasztanak a házak

s vacognak vedlő gondjaik alatt…

Plarnhof, 1945. Karácsony

II.

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek ujra gyermekek

hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát emberek,

Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.

Vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele

és csillagtükröt nyujt felénk,

mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer

Pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

telve vagytok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Szépségteket, jóságtokat

nem érzitek, nem hiszitek…?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek…?

Akkor bizony rútak vagytok,

szégenyek és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.

1946