Miért nem értik meg a szüleim hogy nem kell házasság vagy gyerek?

Túl konzervatívak. Meg akarnak felelni ennek a hülye társadalmi elvárásnak, h alap, h van házasság, meg gyerek.

Valszeg faggatják őket, hogy: "mikor lesz már unoka?" és emiatt forszíroznák jobban, maguk miatt, de nem miattad.

Kifejezetten önző dolognak tartom másra erőltetni az ilyet, amikor egyrészt nem ők fogják megszülni, nevelni és fizetni. Mellesleg a gyereknek sem jó, ha úgy születik meg, hogy nem akarják.

Most pedig rád térve. Az embernek alapvető igénye a testi közelség. Ha ez az igény valakiben nincs meg, akkor ott minden bizonnyal a szülők miatt csúszott el a dolog és őhozzájuk vezethető vissza, ami miatt érthető, hogy különösen zavar téged ez, hogy pont ők erőltetnék ezt rád, amikor miattuk nem szeretnél sem házasságot, sem gyereket.

Lehet, hogy nem tudatosult ez igy benned, de jó eséllyel így van.

Függetlenül attól, hogy azzal az állásponttal értek egyet, hogy ha nem akarsz házasságot és gyereket, akkor ne legyen és ne is erőltesse ezt senki, mert nagyon rossz dolognak tartom, a sajàt érdekedben érdemes lehet az önismeretbe nagyobb energiát fektetned. Kideríteni, hogy miért alakulhatott így nálad, mert elképzelhető, hogy ezen kívül más gond is származhat belőle később (például teljes elszigetelődés az emberektől verbálisan is, ami értelemszerűen a megélhetési gondokon kívül depresszióhoz, teljes apátiához vezethet, végül akár öngyilkosságohz is.)

Van egy 32 éves (férfi) barátom akinél ugyanez a helyzet. Soha nem érintkezett még senkivel, pedig nagyon intelligens és a kinézetével sincs gond. Neki viszont abban a tekintetben szerencséje van, hogy a szülei legalább nem csesztetik.

Én is hasonlóan vagyok, jól el vagyok a kis világomban. Nem ülök otthon. Eljárok sok helyre, vannak hobbijaim, amik kitöltik az életemet. Sosem éreztem hiányát, hogy emberekkel legyek, akiktől sok bántást kaptam. Mióta elengedtem a közeli ismeretséget erőltetését, sokkal gondtalanabb, nyugodt életem van.

Ott vannak a szüleim, akikkel jó a kapcsolatom+felszínesebb kapcsolatok. Nem hiányzik ennél több. Nem tudom miért kéne mindenkinek ugyanúgy élni? Persze van olyan, akivel párkapcsolatot el tudnék képzelni, csak nem kölcsönös a dolog. Akárkivel meg nem akarok, csak aki vonzó emberileg.

Szerintem ez az állandó nyavajgàd az egyedüllét, magány miatt sokkal rosszabb és egy csomóan csinálják. Én mondjuk magányosnak sosem éreztem magam a nagyvárosban, amennyi szociális igényem van, azt kiélem szórakozóhelyen,munkahelyen, boltban stb. Ennél több nekem sosem hiányzott. Amikor hazamegyek a nyugodt otthonomba, élvezem a csendet és hogy nem kell senkinek megfelelni.

Látszik, hogy a bánatlmazás, amit elszenvedtél, súlyos sebet hagyott rajtad. Ez alapján érthető, ha nem akarsz senkihez kapcsolódni, de jó, ha tudod, hogy ez a sebzettséged miatt van, nem természetes, és van kiút belőle. Segíthet egy jó pszichológus is, és vannak jó közösségek is, rendes emberekkel, ha egy ilyenbe bekerülnél, szerintem sokat tudna segíteni rajtad.

Az is érthető, hogy a szüleid szeretnének unokákat, ez a vágy az élet továbbadására biológialilag belénk van kódolva. Te is csak a sebzettséged miatt nem érzed.

Drukkolok, hogy gyógyulni tudj!

Ez sebzettségtől függetlenül így van, nem is való mindenkinek gyerek. Pont az ilyenek miatt is lesz valaki sérült, mert olyanok is gyereket vállalnak, akik amúgy nem akarnak/nem alkalmasak gyereket nevelni.

Már ezeken a biológiai ösztönökön az értelmesebb emberek túl tudtak lépni.

Véletlenül nem egy kis faluban élnek és megfelelési kényszerrel küzdenek?

Egyébként sajnállak, együtt érzek veled. A saját életedet úgy kell élni, ahogy jónak látod, ne hagyd, hogy rábeszéljenek valamire, amit nem szeretnél!