Bárkinek bármi tapasztalat a "ha a nyakadra tetováltatsz, nem fognak felvenni semmilyen munkakörbe" dologgal?

Már ma is csak nagyon kevés olyan munkakör van, ahol problémáznak egy tetováláson, és ez egyre kevésbé lesz bárkinek is hátrány.

Ez föleg begyepesedett emberek érve, akik a múltban élnek és mindenen hisztiznek

Hát pl. légiutas kísérő nem lehetsz tetkóval, szóval igen: vannak olyan munkakörök, ahol hátrányban leszel a tetoválásod miatt.

Meg egyébként is csak a hlyék akarják elcsúfítani a bőrüket.

Nyilván a munkáltató abból indul ki, hogy normális embernek nincs szüksége tetoválásra. Se a füle alá se sehová.

Minek?!

A tetoválás régen a bűnözők meg a rabok ismérve volt.

Lehet szépíteni, de ez van!

Az unokahúgom idegsebész, sok tetoválással. Eddig senki nem reklamált, mert a munkáját igen jól végzi.

A férje baleseti sebész telibe tetoválva, ami eddig semmiben sem akadályozta.

Ezeket nem nevezném "alja munkakörnek"!

Nem kevés tetoválásom van és sok van olyan helyen, ami nem takarható. Sosem volt hátrányom belőle.

Ezen kívül nagyon sok embert ismerhettem meg életem során, akiknek szintén látható helyen van tetoválásuk. Akadnak állami és magánszektorban egyaránt, alsó, közép vagy felsőszintű állásokban/pozíciókban.

Ettől függetlenül van pár hely, szakma, ahol bizonyos esetekben nem vennének fel. Ezek az úgymond szigorú dresscodeos, makula helyek, ahol nem csak a tetoválás mínusz, de bárminemű eltérés a normálistól. Akár rossz fogsor, asszimetrikus arc, bizonyos frizurák. Ezek néha legalja munkák is lehetnek, de inkább a közeg az, ahol a munkád zajlik. Bizonyos magánszolgáltatók, hotelek, modellügynökségek, éttermek, külföldi kaszinók, és a többi luxuskategóriás hely. Ahol lehet te takarító, vagy akár fekete mosogató, akkor sem lehet látható helyen a munkaruhában.

De ezek az állások globálisan nézve a teljes pozícióknak kevesebb, mint egytized százaléka. Itthon pár száz ilyen munkahely van.

Állami szektorban gyakran a tapasztalat sem elvárás a nagy munkaerőhiány miatt és egyre hozzák a törvényi kiskapukat, hogy már lassan végzettség sem kell.

Magánszektorban az alsó (érettségit, vagy még azt sem igénylő) munkakörökben teljesen rendben van, ott a teljesítmény és a normális viselkedés a jó (illetve, ha keveset, vagy abszolút nem vagy beteg és szívesen túlórázol bármikor). A közép-posztokban (szakmát, szakvégzettséget igénylő, maximum középvezetői) is ez a helyzet, illetve ott már a szakértelem többet számít, illetve a lojalitás és fejlesztési szándékok. A felső kategóriákban (diplomát és szakgyakrlatot igénylő állások) vannak, amiknél az sem számítana, ha 5 kezed lenne és egy lábab, mivel néhány HR-s sírva keresi a bizonyos szakikat, mert aki azt kitanulta, kihúz külföldre sokszoros bérért és kevesebb elvárásért, így itthon legyen bárki, megfelel, csak legyen. Persze, mivel a politika beleszól sok mindenbe, így vannak olyan helyek, ahol a munkára jelentkezőkből van sokkal több, így ott tökmindegy, hogy mit csinálsz, úgyis lesz indok, amiért ne téged válasszanak, vagy épp téged építsenek le (teljesen törvényesen).

A magánszektorban az egyéni vállalkozóknál a legszínesebb, vagy inkább a legszélesebb az aktuális kép. Ott a vállalkozás típusától függ, hogy mi jobb, a kinézet, vagy a tudás.

Nem tudom, hogy milyen karrier úton gondolkodsz, vagy épp akár csak tanulsz, de a füled mögé (a kispolcra) kevesen fognak benézni, ráadásul takarni is egyszerű (gondolom nő vagy, de, ha férfi, akkor se túl nehéz a takarást elintézni).