Ha az ember nem akar valamit azt csak nyögvenyelősen és halogatva csinálja?

Sőt, sok esetben akkor is halogat és nyögvenyelősen halad az ember, ha (akár nagyon is) akar valamit, de mégis sok esetben felülkerekedik a tudatalatti ellenállás. Érdemes elolvasni Steven Pressfield: Művészet háborúja című könyvét. Azzal foglalkozik, hogy mennyi sikeres művész, írók, költők, zeneszerzők, stb. (és ő maga is) küzdöttek vele rengeteget, hogy képesek legyenek haladni azzal az egyetlen dologgal, amit imádnak, szívesen csinálnak, jók benne és még meg is élnének belőle, ha csinálnák, de mégis nagyon nehezükre esik. Nem véletlen, hogy annyi művész küzd alkotói válságokkal, depresszióval, alkohol és drog problémákkal.

A megoldás leginkább a szigorú napirend, hogy minél kevesebb akaraterőre és önfegyelemre legyen szükség úrrá lenni magadon. Megszokássá kell tenni, hogy márpedig az a napirend, hogy minden nap reggel korán felkelsz, elmész fuftni/sétálni, bevásárolsz, lezuhanyzol, megcsinálod a munkát és csak utána szabad szórakoznod.

Tennivaló listát írni, minél kisebb feladatokra bontva minden tevékenységet, hogy könnyebb legyen 1-1 dolgot elvégezni és kihúzni a listáról, így látod hogy haladsz és eredményeket érsz el, ami ad annyi dopamint és elégedettséget, hogy lendületben maradj és folytatni tudd és akard is.