Tartoznak nekem a haverjaim, mit csináljak?

Részletfizetés lenne reális, mert az nem egyszeri nagy összeg előteremtését jelenti (amire a megélhetésre költés mellett úgysem lesz sok esély), hanem több kisebb részlet megadását. Könnyebb ötezer forintot előteremteni valahogy, mint egyből 50-et. Ehhez persze akarni és tenni is kell valamit, nem csak ígérgetni.

A részedről a legbiztosabb az lenne, ha létezne egy tartozást elismerő és fizetési hajlandóságot bizonyító papír függetlenül attól, hogy épp nem fizetnek. Ezt könnyebb végrehajtatni, mint egy szóbeli egyezséget amit utána letagadnak. Ha pedig közben mégis munkát vállalnak és van bevételük, lehet lobogtatni a papírt, hogy ez még itt van, és nem ajándékba kapták a pénzt.

kijött a makkász more, neked ez jót jelent :D

jah a pénz? mindig a jövő hónapban, tudod, mint az EU-s pénzek :D

https://www.youtube.com/watch?v=bxZFZd131KE&list=PLvArgFOrMn..

https://www.youtube.com/watch?v=OjRYw0CLClk

:D

Összetett és nehéz kérdés. Főleg, ha igazán jó barátok és nem akarod őket elveszíteni.

A tartozás mindkét oldalán embere válogatja, hogy ki hogyan viszonyul a helyzethez és a helyzet megbeszélésének módja is nagyon eltérő tud lenni egyénenként.

Van, aki könnyen lerázza magáról, egyszerű pénzügyi tranzakciós kérdésként kezeli, nem lelkizik rajta. Tartoznak neki vagy tartozik valakinek, vagy megadja, vagy vége az ismeretségnek, ha ennyin múlik, nem kár érte. Az anyagi része meg vagy megoldódik, vagy nem.

Mások jobban lelkiznek a dolgon, nem akarnak sértődést, rossz viszonyt, cikinek érzik a helyzetet (ez kölcsönadó és kölcsön kérő részéről ugyanúgy fennállhat), gyakran el is kezdik kerülni egymást, mert egyszerűbb, mint feszengeni miatta. Az anyagi része meg vagy megoldódik, vagy inkább nem, mert csak eltávolodás és sértődés lesz belőle.

Az is nagyon meghatározó egy ilyen helyzetnél, hogy milyen az ő anyagi helyzetük (és mennyit, hogyan tesznek érte) és hogy milyen a tiéd és hogyan viszonyulnak hozzá ők és te magad.

Ha ők munkanélküliek, pláne tartósan, netán eleve nem is tudtak a pénzzel bánni soha, te meg még jómódú is vagy, akkor könnyen lehet, hogy eleve csak egy lehúzható baleknak tartanak, nem valódi barátnak. De még ha barátnak tartanak sem feltétlenül ugyanúgy értelmezitek az anyagi kérdéseket. Nem feltétlenül ugyanúgy gondolkodtok és akár nem is egy nyelvet beszéltek az anyagiakról. Mindezt csak azért, mert nekik nincs pénzük és talán megfelelő pénzügyi kultúrájuk sem. Ami miatt sajátos módon viszonyulnak az egész témakörhöz.

Emiatt egy ilyen beszélgetést nagyon nehéz a másikkal jól lebonyolítani. Pláne, ha a tartozás már felhalmozódott, régebb óta tartoznak neked.

Érdemesebb az ilyen beszélgetéseket még azelőtt lebonyolítani, hogy kölcsön adsz valakinek. Oké, hogy most nincs pénze, de mik a kilátásai, hogy majd egyszer lesz miből megadnia? Milyen terve, garanciái vannak, hogy képes lesz majd megadni? Hogyan gazdálkodik, mit tesz azért, hogy újabb és újabb kölcsönök nélkül képes legyen megoldani az anyagi problémáit?

Az is nagyon fontos, hogy milyen határidőt tud vállalni a kölcsön megadására. Mert ugye akinek se terve, elképzelése, se határideje nincs a kölcsön megadására, csak "majd egyszer megadja", az valójában egyáltalán nem számol vele, hogy meg kell majd adnia és így esélyes, hogy fel sem méri azt, hogy mikor és hogyan lesz rá képes, csak "majd lesz valahogyan".

Határidő nélkül minden más kiadás fontosabb, mint neked megadni a tartozást. Miközben valójában te finanszírozod (valamilyen részben) minden más költésüket addig, amíg a tartozásod nem adják meg. Hűtőt kell cserélni, kocsit javíttatni, most születésnap, aztán házassági évforduló, új ruhák a gyereknek, asszonynak. Minden kiadás sokkal fontosabb, mint neked megadni. Hiszen a tartozás feléd, amíg nem kell megadni, addig a te problémád, nem az övé...

Eleve azért a barátoktól kérnek az emberek kölcsön, nem a banktól, mert a barátok érzelmileg zsarolhatók: "Szemét vagy, ha nem segítesz". A bank a kölcsönökből él, ezért körültekintően mérlegel, bebiztosítja magát, hogy ne bukja el a pénzét. A barátok meg jószándékú balekok, akik nem biztosítják be magukat, hogy ne érje őket veszteség az ilyen helyzetekben.

Az ilyen emberek hajlamosak azt sem átgondolni, hogy a naponta elszívott cigi, megivott pia, stb, milyen tételekké adódnak össze, amikből lehetne lefaragni, összespórolni, megannyi egyéb lehetőség, amikkel lehetne javítani az anyagi helyzeten. Nem könnyű, de lehetséges. Viszont ha nincs késztetés, nincs rá szükség, még bele sem gondolnak. Sokaknak pedig a gazdasági tudás, pénzügyi műveltség, megfelelő pénzügyi szokások és tudatosság is nagyon hiányoznak.

Nem véletlenül tartja a mondás, hogy akinek halat adsz, annak egyszer teszel az asztalára ételt. Akinek hálót adsz egy életre ellátod élelemmel.

A pénzügyi tudatosságra is ugyanez igaz. Ha kölcsön adsz valakinek egy kis pénzt, azt talán kisegíted egy pillanatnyi pénzügyi gödörből. De ezzel teljesen érintetlen és megoldatlan marad a hiányzó pénzügyi tudatossága, ami eredendően abba a helyzetbe sodorta, hogy egy ilyen kölcsön legyen az egyetlen lehetősége a problémája megoldására. Emiatt jó eséllyel rövid úton újra ugyanolyan helyzetbe kerül a kölcsön után is. Ráadásul még csak az sem biztos, hogy képes lesz a kölcsönöd megadni, ha az anyagi helyzete általánosságban nem változik meg, hogy ezt lehetővé tudja tenni.

Sajnos, miután már tartoznak neked, sokkal nehezebb egy ilyen beszélgetésre leülni akár a legjobb baráttal is. Még ha a legnagyobb segítő szándékkal mondasz is valamit, akkor is könnyen előfordulhat, hogy ő a számonkérést, leszólást, kioktatást, nyaggatást hallja ki belőle. Azt hiheti, hogy te csak a pénzed miatt piszkálod őt és az egész csak nyaggatás, amit a háta közepére sem akar, ezért még jobban elzárkózik előle, mint ha a kölcsön előtt ültetek volna le erre a beszélgetésre.

Mindenképp az látszik a legjobb megoldásnak, ha kerestek egy olyan kis összeget, amit neki még beleférhet az életébe havonta megadni és azt kíméletlen kitartással behajtod rajta. 1-2-5-10 ezer forintot nélkülözni még mindig kevésbé fáj, mint egyben összespórolni 50 ezret, hogy egyben megadja. Még ha sikerül is félretennie, akkor is mindig van valami, ami miatt hozzá kell nyúlnia és lenullázza a neked spórolt pénzt más dolgok miatt. Ha hó elején rögtön elveszed tőle a pénzt, akkor kénytelen meglenni nélküle, nem számol vele, nem tudja másra elkölteni. De erre valószínűleg neked kell rávenned/kényszeríteni, mert magától nem biztos, hogy meg tudja/akarja oldani.

Nyilván könnyebb olyan helyzetben, ha neked is van egy méltányolható indokod rá, hogy miért van nagy szükséged a pénzre. Neked sincs munkád, beteg valaki, stb. Vagy csak egy olyan üres érv is jobb a semminél, hogy "nagyon szükségem van rá".

Sajnos az ember nagyon könnyen kezd ítélkezni a másik felett és mindig a saját nézőpontjából közelít, a saját felelősségét, problémáit felnagyítva, a másikét bagatellizálva. Nekem sok a gondom, nekem nincs pénzem semmire, nekem segítségre van szükségem. Bezzeg neki van munkája, pénze, jómódú, nem szenved szükséget, mindene megvan és még ezt a kicsit is sajnálja tőlem, fontosabb neki, hogy visszakapja, minthogy rajtam segítsen egy kicsit vele.