Hogyan kell pontosan célozni?

Érdekes kérdés!

Sokat számít, hogy milyen rendszeresen dobálsz és az is számít, hogy mivel dobálsz. Ha nincs meg a megfelelő tömege a kőnek, akkor el sem tudod dobni bizonyos távolságba, de ha túl nagy a tömege, akkor meg az a hátrány. Ritka, hogy valakinek bárnit a kezébe adva, bármikor, bármit képes eltalálni, - ez már tényleg az extrém rátermettség kategória. Viszont ha sokszor vagy sokáig van ugyanaz a kő a kezedbe, - dobálod, fogdosod, (érzed a tömegét,) akkor eléggé jók az esélyeid arra, hogy eltaláld vele azt, amit megcélzol.

Egyszer ökörködtem egy hógolyóval a Balázs Béla utcában - Budapest IX. kerületében, suhanc koromban - és amire a Tompa utcába értem, annyira éreztem a tömegét a hógolyónak, hogy a fordulásból megcélzott oszlopra rajzolt szív közepét találtam el vele! -Őszinte leszek: magam sem hittem abban az eldobás pillanatában, hogy pontosan oda fog menni a hógolyó, ahová céloztam vele!

Volt egy másik esetem is a környéken:

Egy sunyi hülye gyerek elkezdett - nyáron - hátulról, egy bodega tetejéről dobálni engem és az osztálytársaimat kővel (, mert akkor még tanultunk). Nem tudtuk, mi volt a baja velünk, de felkaptam egy közepes méretű követ és eldobtam felé, - mint "visszajárót"...

Ha hiszitek, ha nem, a bolondnak a tetőre éppen felkapaszkodás közben feszülő csuklóját találtam el a kővel 30-35 méterről. Annyiban elégedett voltam az eredménnyel, hogy ettől a ponttól kezdve legalább tudtam, hogy miért óbégat sírva és szid, mint a bokrot az anyámmal együtt.

Sorsára hagytuk ezután, de meghökkentem magamon ekkor is, - mert nem gondoltam volna, hogy egy spontán felkapott kővel képes vagyok ilyen hatékonyan célozni!

Kell szerencse is.

"annyira éreztem a tömegét a hógolyónak, hogy a [...]"

Egy dobás nem dobás, avagy bolondnak van szerencséje. Ha tízből nyolcszor eltalálod a célt, akkor oké, de az, hogy egyszer eltaláltad, a világon semmit nem jelent.

"éppen felkapaszkodás közben feszülő csuklóját találtam el"

De nem éppen a csuklójára céloztál, szóval ez kiváló példa arra, mikor kvázi vaktában célzol (csak a babát akartad eltalálni) és a véletlenszerűen eltalált testrész épp egy fájdalmasabb pont lett...

"Kell szerencse is."

Na ebben tökéletesen egyetértünk.

A kérdező kommentje:

"Általában csúzlival szoktam célozni, néha eltalálom de a legtöbbször nem"

Mert nem gyakorolsz eleget.

A darts világbajnokság résztvevői sem úgy születnek, hogy minden nyíl telibe talál. Ahogy az egyes is írta: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

Na! Megint előkerült az önjelölt "elemző", - akinek soha nincs önálló álláspontja, csak mások válaszait kiforgatni jár ide!

Sebaj! Papírzsepit el ne felejts odakészíteni magad mellé! :DD

"akinek soha nincs önálló álláspontja"

Hogyne lenne, nyomod is rá bőszen a zöldet.

"csak mások válaszait kiforgatni jár ide!"

Nem kiforgatni, kifogásolni. Nagy különbség! A válaszod ugyanis teljesen haszontalan, semmiben nem segíti a kérdezőt. Nem adsz neki tanácsot, nem segíted semmilyen formában, pusztán büszkélkedsz a (valós vagy kitalált) sztoriddal.

"Papírzsepit el ne felejts odakészíteni magad mellé!"

Azért ez kevés ahhoz, hogy kiverjem.