Normális vagyok, mert pont vak férfit akarok a jövőben páromnak? . Nem látót akarok, azért, mert ők tudnak szerelmesek lenni, legalább nagyon. Ők a látók között kevés az ilyen, főleg a látó férfiak között.

Kedves, kérdező!

Gondolom bizonytalan vagy a szeme világának hiánya miatt az illetőnél és ez érthető is.

Az elköteleződés rajtad (is) áll. Ismerd meg, nem kell mindent elkapkodni. (semmilyen esetben sem, akár vak, akár nem az illető)

Próbáld ki az életet, mindennapokat vele, lásd a szépet és a nem egyszerű helyzeteket. S ezeket hogyan kezeled, fogadod be vagy éppen el. No és ő hogyan áll a dolgokhoz.

Azt se feledd, attól, hogy neked rossz tapasztalataid voltak és végre valaki rendes veled az se jelenti azt, hogy egyből ő az akivel leéled az életed.

Nagyon sok lelkileg sérült ember hajlamos elkapkodni dolgokat, egyből többet gondolni.

Jómagam pl amikor szimplán kedves, segítőkész, odafigyelő, megértő vagyok idegenekkel azt hajlamosak "párkapcsolati jelnek" beképzelni. Kellemetlen onnantól levakarni magamról, holott kortól, netől független ilyen vagyok bárkivel.

Győződj meg lelkiállapotodról, arról is, hogy miket is szeretsz a másik félben, neki a te személyiséged, dolgaid, szokásaid stb okés-e a részéről.

Ha megvan az összhang, szeretitek egymást és el tudod fogadni azt, hogy az illető szemének világa sajnos nem létezik,akkor is többet adtok egymásnak. Miért ne legyen folytatás?

Mindezt neked kell érezni, tapasztalni.

Más téma ugyan, de hasonló, hogy jómagam alkotó emberként nem igen tudok olyan emberrel összejönni, aki átlag ember s nem alkot minimum 5 nagyobb ágon/körben.

Átlagos emberekkel a párkapcsolatom lehetetlen. Elfogadtam.

Vagy pl gyerekvállalás. Az is egy nagy döntés,felelősség.

Vakként pedig mindenki tudja azt, hogy a másik félnek kellemetlen lehet.

Merj beszélgetni ezekről a dolgokról is. A kommunikáció fontos.

A kapcsolatokban pedig elengedhetetlen, fontos kulcs egy örök életre.

2 opció van:

A mély beszélgetések megronthatják a kapcsolatot vagy ellenkezőleg:összekovácsolja.

Merd megkérdezni a dolgokat.

Milyen a te világod?

Hogyan oldod meg a mindennapokat?

Milyen megoldások vannak/léteznek?

Stb.

Érdekes téma.

Van egy nagyon jó kis japán animáció, ami ugyan nem vakságról szól, de roppant érdekes, tanulságos.

A csajszi süket, így beszélni se tanult meg. Helyette jeleléssel és írásban kommunikál.

Egy olyan fiúba szeret bele, aki nyitott a tanulásra.

Amikor megkérdezték a srácot, hogy mit is szeret a leányzóban, ő elmondta, kifejtette.

Tanulságos sztori.

[link]

Ha érdekel.

Nekem van egy karú ismerősöm. Elképesztő, energikus, aktív ember az öreg úr. Tevékenykedik úgy a mindennalokba, mintha mi problémája se lenne. Fél karral javította a nyaralója háztetejét, gond nélkül ingázott a létrán a szerszámokkal. Egy rendkívüli erős ember.

A városban pedig van egy vak faszi. Emlékszem eleinte az útvonalakat tanították be neki, mára már tök egyedül közlekedik, önálló és nagyon kedves. Egyik mellékállásomban beszélgettem vele többet, amikor egy terméket keresett.

Nagyon nyitott, kedves ember.

Akik valamilyen formában hátrányosak, azok többségében pont emiatt alkul ki erősebben a pozitívabb nézet, viselkedés.

Te vagy az egyik fél, akinek döntenie kell. Az biztos, hogy az illetőnek is nehéz lehet ez a téma. Engedd, hogy elmondja s add meg magadnak is azt a felszabadulást, hogy nyíltan beszélgettek. Erről is.