Teljesen kétségbe vagyok esve...reménytelen vagyok? (16/L)
Nyáron váltottam iskolát (technikumból sima gimibe), mivel beilleszkedési problémáim voltak, és pánikszerű rosszullétek értek el többször is egy nap. Ez a helyzet az új iskolában csak tovább rosszabbodot, a hatalmas tömeg miatt (egyházi iskola, reggelente összezsúfolódva vesz részt áhitaton az egész suli).
Kollégista vagyok, vasárnaponként sírva szoktam könyörögni a szüleimnek, hogy ne kelljen visszajönnöm, de ők úgy tesznek, mintha meg sem hallanák, pedig tudják hogy mi szokott lenni velem hét közben.
Járok iskolapszichológushoz, és voltam rendes pszichológusnál is, mind a kettő azt mondta, hogy próbálkozzunk meg az egyéni tanrend igénylésével, viszont anyám csak ígérgeti, hogy megpróbál valamit intézni közben meg a kisujját sem mozdítja, amikor meg rákérdezek leordítja a fejemet telefonon keresztül.
Anynira nem érzem jól magam, hogy az iskolába és a kollégiumba is hányingerrel lépek be, valamint sírva szoktam elaludni.
Újabb iskolaváltás már nem jöhet szóba, mivel azt a szüleim már nem engedik.
Valaki, aki volt már ilyen vagy hasonló helyzetben, tud tanácsot adni? Mi lenne a legjobb megoldás?
(Nyelvtani hibákért elnézést)
válasza:
válasza:Az egyes a gyakorisok 90%-ára jellemző.
Amúgy kérdező minden iskolába ez lenne, vagy válts egyéni tanrendre vagy próbáld megszokni a tömeget ha nehéz is.
válasza:Az lenne a legjobb, ha a pszichológussal ráfókuszálnátok tisztességgel, őszinteséggel az ok-okozatra, a probléma gyökerét meg kell fejteni.
Mi is váltja ki ezt, pontosan mi lehet a gond?
A legtöbb szaki nem igen végzi a dolgát. Keress fel másikat.
Kivéve, ha kaposvári vagy, mert ott a kórházban és magánban is idióták vannak.
Jómagam 10 évet önismerettel vesztegettem,majd végül 29 évesen jöttem rá magamtól az utolsó részletre.
Ezt a két dolgot észre kellett volna venniük az egykori szakiknak, tanároknak, szülőknek is... De nem.
Nem vette észre megannyi ember se, hogy miről is van szó.
Azok se, akik elméletben tanulták is...
Az emberek felszínesek, legtöbb nem elhivatott és letojják embertársaikat.
Hasonló rosszúllétekkel küzdöttem. Émelygés, rosszúl lét, gyomor és bélfájdalmak, hányinger, szédülés, kialakult tartós migrén, szorongás, folyamatos testi/szervi gyulladások pszichés alapon, étvágytalanság, reflux stb.
... és egyre durvábbak lettek.
Amint leléptem suliból drasztikusan javult a helyzet, amint kisebb fős melóim lettek szintén javult minden.
15 éve nem vagyok beteg és minden egykori bajom megszűnt, amióta saját magam dolgozom itthon a kis műhelyemben.
Szeretnek az emberek, jól is bánok velük, de nagyon fárasztóak, még azok a szeretteim is, akiket imádok és 0.5-2 napokat végig beszélgetni, programokat csinálni.
Emellett specifikusan válogatom meg a társaságomat.
Ha érdekel mi is volt a gond, amire rájöttem sok év után. Megírom privátban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!