Azt honnan lehet tudni , hogyha valaki valamit bemagyaráz magának?

Hát,ha erőltetetten akarja beleszuszakolni valamely szituációna, hogy "EZ ÍGY VAN"/"Márpedig ez így kellett legyen.

Bele akarja facsarni a valóságot egósan a saját reményébe/saját sérelmén úgy akar csavarintani.

Tehát ő akarja irányítani a valóságot neki jólesővé.

Ha bemagyarázol magadnak valamit, akkor elhitetsz magaddal valamit, ami nem úgy van. Ezért is mondják, hogy csak bemagyarázod.

Ha mondasz valamit magadnak, akkor vagy hangosan megjegyzed magad elé, vagy gondolsz valamit magadnak, csak ugye a "mondom magamban" mintájára jelentheti ezt is, azt is. Van, aki nem tud agyban verbalizálni úgy, hogy ténylegesen a belső, hangtalan hangján át-átfogalmazgat magának dolgokat, következtetget, levezetget... Ők rendszerint kimondják, úgy teremtenek szavakkal rendet a gondolkodásukban, pontosabban így gondolkodnak.

"az intelligens emberek beszélgetnek magukkal"

Ha te szoktál, és neked mondják, akkor csak nyugtatnak, hogy á, nem tűnsz gyagyásnak amúgy, á... Ez van. Ha te is azok közé tartozol, akik nem fejben verbalizálnak, mert mondjuk nem alakult ki ez náluk, akkor furán néznek rád azok, akik nem mondják ki a gondolataikat, mert agyban elintézik. Érdemes közben csinálnod is, amiről hangosan (igazából persze minél halkabban) töprengsz, azzal tűnhetsz egyfajta művésziesen agyasnak, kevésbé feltűnő. Csinálni alatt azt értem, hogy tapogatod, kerülgeted és meg-megfordítod a cuccot, amibe azt se tudod, mit vegyél, hogy visszarögzítsd azt az izét, közben csendesen, lehetőleg gondterhelt fejjel verbalizálod, mi van. Vagy papíron tervezgetéssel indítasz, ott legitim mormogni ezt-azt, főleg ha egy-egy kisebb szitkot lehet is érteni közben, full elfér, nem weird. Ezek egyébként azoknak is sokat segíthetnek, akik tudnak fejben szavalni, mert valahogy ez a magadban mormogós töprengés mindig velősebb, több odaadással csinálja az ember.