Szerintetek megéri majd a későbbiekben tanítással vagy pszichológiával foglalkoznom?

nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mivel töltsem az életem nagy részét. sose tudtam igazán, hogy mi legyek, ha felnövök. az ötletek ezek voltak eddig: óvónő, tolmács, idegenvezető, szoftverfejlesztő, távközlési technikus, bőrgyógyász, gyermekorvos, zeneterapeuta, és most jelenleg tanár vagy pszichológus. tudom, ez jó sok, de az agyam folyamatosan pörög, és mindig változnak az érdeklődési köreim. már egy jó ideje zenélek, de nem azzal szeretnék foglalkozni, inkább csak hobbiként űzném. igazából olyan hivatást szeretnék, amiben boldog vagyok, és meg tudok belőle majd élni. a szívem mindigis oda húzott, hogy tanítsak, de tudom, hogy mi van a mai világban, ezért a racionalitásom visszahúz. az elmúltakban nagyon sokat segítettem a legjobb barátnőmön lelkileg, es nagyon pozitív visszajelzést kaptam tőle. ha úgy van, tudok segíteni, tanácsot adni bárkinek, aki hozzám fordul. igaz, félénk típus vagyok, de szívesen segítek embereken. szoktam mondani, a jó szívem visz a sírba. először a tanárokhoz/tanítókhoz fordulnék, hogy a rossz gyerekeket és a sok terhet leszámítva milyen volt az első megítélésük a munkával kapcsolatban, és hogy élik meg most a mindennapokat? a pszichológiával foglalkozókat pedig szintén a megítélésükről és a mindennapokról szeretném kérdezni. nagyon sokat segítenétek. a válaszokat előre köszönöm!! :)