Az SZTE-JGYPK Gyógypedagógia szak mennyire nehéz levelezőn? Főként az első éves alapozásra lennék kíváncsi anatómia, pedagógia, pszichológia...stb. szempontjából. Értelmileg és tanulásban akadályozottakra szakosodnék a későbbiekben. 400 pontom van.

Nem a Juhász Gyulára jártam, de ha általánosságban is szabad válaszolni -lévén az alapozásra kérdeztél rá-, úgy gondolom, a pszichológiai irányvonal erősen függ életkortól. (Az életkortól függetlenül: anatómia: "segg kérdése", tehát tudsz-e magolni; pedag: erősen a pszichóra van alapozva a pedag módszertan, nem csak gyógypeden; pszichó tárgyak ÉS A GYAKORLAT: erre fogok lent kitérni.)

Komolyan írom: néha meghűlt az ereimben a vér, amikor a 18-20 éves fruskákon érzékeltem, hogy azt se tudták, eszik-e, vagy isszák a pszichológiát, kb annyi érzékük volt hozzá...

(Sőt, sokuk a szexualitásról szégyelt beszélni mint pl menstruáció, gyerekkori onánia, pedig ezek is erőteljes vonatkozásai a pszichológiának, de ez zárójelben.)

Tehát, hány éves vagy, kérdező? Van-e már tapasztalatod kicsi gyerekekről (ovis, sulis), akár fogyatékkal élő gyermekekről? Legalább benyomás szinten ahhoz, hogy valóban érezd, akarod-e a szakot...

Mondom, nem ott végeztem, azonban van némi rálátásom, a végzettségem okán. Amíg csak hallottam pl hiperaktívokról, próbáltam elképzelni, milyenek. Nos, a valóság nagyon más. Egyetlen fő hiperaktív gyerek egészemberes munka... Na most, te esélyesen gyerekcsoporttal fogsz foglalkozni. Ha nem hiperesekkel, akkor értelmi fogyatékkal élőkkel, bármikor bármelyik "bekattanhat".

Egy dolog, hogy érteni fogod a folyamatot, mi zajlik az értelmi fogyatékkal élőkben, de egy (8-10 fős) gyerekcsoport esetén bírni fogod? Ezt már végiggondoltad? Lehet, hogy pl integrált óvodai csoportban csak 2-3 "gyereked" lesz. De lehet, hogy speciális intézményban 8-10 gyerek.

A szakmám mellett belekóstoltam picit ebbe is, abba is, csak hogy lássak más is, mint amit megszoktam.

8-10 felé szakadni úgy, hogy egyetlen értelmi fogyatékkal élő gyermek teljes figyelmet kíván... Vagy hiperaktív gyerekeket tehetetlenül nézni, ahogy a fejüket esetleg naponta a falba verik, meg egymást püffölik szünetekben... Engem kissé meglepett, azt kell mondjam. A mentők heti szinten jártak a suliba.

Ezekre fel vagy készülve? Mert akkor válaszd a szakot. De az életkorod szerintem írd meg, az sokat elárul.

Szerény javaslatom az, hogy 23 éveskor alatt pszichó, pedag, gyógypedag szakokba bele se kellene kezdeni. Mire átveszi a delikvens a diplomát, épp csak akkor kezd eszmélni, miről is szól az egész.

Simán el lehet kezdeni a felsőoktatást 23 évesen is nappalin is, levelezőn is.

26 éves vagy, az már elegendő ehhez, szerintem.

Nem vagyok gyógyped szakértő, csak van egy pici benymásom a sérült gyerekekről is (hiperek és ért.fogy.), gondoltam, megírom neked, de ezek szerint nem mondtam újat. Nekem átlagos kisgyermekekről van inkább tapasztalatom.

"A kis másodikosok részképességei az idegrendszeri sérülésükből adódóan nem fejlődtek ki, nincs finommotorikájuk, ceruzafogásuk.

Úgyhogy nagyon jól tudom, hogy miről beszélsz."

Ebben egy picit vitáznék, habár igaz, amit írsz, de ehhez képest az egészséges gyerekeket a szokványos sulikban hibásan tanítják írni-olvasni, tehát nem csak sérült gyerekek olvsasás- ill íráskészésgével van gond. Kifejtem, mire gondolok.

Sajnos szokványos iskolákban nem veszik figyelembe, hogy a kéztő csontosodása kilenc éves korra fejeződik be egészséges gyerekeknél, ezért írni tanulni nem szabadna 8 éves korig, finommotorikusan, tehát tollal.

Hanem, ahogy a (valódi) waldorf iskolákban jellemző, 8 éves korig a levegőbe rajzolják a betűket, vagy homoktálcára, nagy lendülettel, nagy betűmérettel. Ez sokkal hatékonyabb írástanulás egy életre szólóan, amennyiben 8 éves korig így tanítják a gyerekeket írni.

Bár 9 éves kor előtt lasabban haladnak, mint a szokványos, kapkodós iskolamenetben, azonban 9, 9 és fél évesen beérik a többséget, sőt, onnantól íráskészségük magasabb szintűvé válik, nem beszélve evvel összefüggésben a jobb szövegértés jellemzőbb kialakulásáról FELNŐTT KORRA IS, az olvasottak jobb, adekvátabb megértéséről, waldorfban írni-olvasni tanult gyerekeknél.

Ehhez képest az átlagon, nem sérült gyerekek jelentős hányadának (25-30%) felnőtt korára, tehát többnyire egy életre alacsony színvonalon marad a szövegértése, azaz funkcioális analfabéták egy életre, az átlagos gyerekek kb negyede / harmada, ennél fogva a felnőttek negyede / harmada is.

Persze emögött nem csak a hibás, elkapkodott írástanítás húzódik meg, hanem más tényezők is, de mélyebben nem értek ehhez.

Waldorf óvodákból és iskolákból is van egy minimális tapasztalatom, inkább benyomásom, és "távoli" kollégákkal beszélgettem is erről, megerősítették meglátásom.