Munkáltató be akarja vezetni hogy munkaidőben nem lehet nálam a mobiltelefon.Indokot még nem közölt és azt sem tudni hogy belső szabályzatban lesz-e bevezetve.Azonnali felmondásra adhat e okot hogy korlátozza a tulajdonjogot,kapcsolattartás jogát?

Nagyjából titokvédelmi vagy a munkavégzés hatékonyságát, emberi életeket veszélyeztető okból vezetheti be.

Amennyiben rendelkezésre bocsájt (a munkáltató) egy külső környezettel kapcsolattartásra alkalmas eszközt egy olyan helységben, amely megfelel titokvédelmi követelményeknek, akkor nincs miről beszélni.

-Óvodásból, iskolából, egyéb helyekről elérhető vagy, de nem masszírozhatod egész nap a telefonodat véletlenszerű időközönként és véletlenszerű indokokkal, ill. időtartamban.

Nincs ebben semmi különös. Ez legalább olyan szintű probléma, mint az, hogy a dohányosok akkor és annyi szabadidőt hasíthatnak maguknak, ahogyan csak jól esik, - miközben a nem dohányzók tovább húzzák (helyettük is) az igát. Velük is ledolgoztatnám külön az időt, amit füstölgéssel egybekötött traccsolással töltenek - vagy részarányosan kevesebbet fizetnék nekik.

Tudom, hogy nem esik jól ez a szemlélet sok embernek, de ez van!

A 11. válasz kiegészítéseként:

Amíg nem létezett a rádiótelefon, addig is volt élet.

Volt telefonközpont és volt városi vonallal összeköthető végpont - pl. a főnökök irodáiban.

Működött a világ akkor is.

Azt meg el kell dönteni minden embernek, hogy miért, ill. mivel szeretné tölteni az idejét a munkahelyén, - nem törvényszerű, hogy az elképzelései mentén fogják engedni érvényesülni az akaratát.

Biztos okkal vezetik be. Én mai napig nem szeretem, ha valaki a telefont nyomkodja mellettem.

Legtöbb ember felesleges dolgokra használja. Pl levelezget, pörgeti mert olyanja van, ha telefonál... Nos olyanokat mondanak a telefon fúloldalán lévőnek, amit bőven rá ért volna munka után közölni.

Pl amikor hazaér családjához és leülne beszélni az illetővel személyesen.

Vannak gondok sokaknál.

Amikor másnak dolgoztam, akkor egyik kollegám akivel együtt kellett volna dolgoznom fb-ozott, anyagi kárt okozott többször és hátráltatott is a telónyomkodásával.

Amikor újabb hibát vétett ilyen módon, felkeltem és ott hagytam. Előtte 4x szóltam neki szépen.

Feletteseim meg észrevettek a konyhában, én pedig elmondtam, akkor vagyok hajlandó visszamenni dolgozni, ha az illetőt elrendezik.

Az illető is megjelent, játszotta a hülyét, aztán kendőzetlenül elmondtam mindent. Az illető 50+os létére fel volt háborodva, rámcsapta az ajtót, hogy ő akkor hazamegy.

Utána mentem, becsuktam előtte a másik ajtót, mondva: szégyellned kellene magadat, főleg ennyi idősen. Veled ellentétben én nem csak mondom. Sziasztok léptem! Szóljatok, ha lehet is dolgozni rendesen.

Senki nem szólt, a jelenlétimet se variálták, mert mindenki tudta igazam van.

Főnökség félvállon vette, hogy mobilozgat a faszi.

A faszi tojt bele az egészbe.

S bizony nem az első ilyen emberrel találkoztam.

Ez az illető volt az utolsó, mert külön útra jöttem.

Nálam sincs telefon, ha ügyködök. Nappaliban fekszik töltőn.

A gép megy, amiken intézem a munkámhoz a dolgokat. Utána max számológépet vagy/és zenét/podcastet nyitom meg és szépen csinálom a dolgomat.

Mindenki tudja mettől meddig lehet elérni és milyen formában, alkotás alatt harapok, ha meg mer zavarni valaki.

Meg kell húzni magunknak és másoknak is a határokat.

Ha erre nem képesek egyesek, hát meg kell segíteni őket.

Fatheroméknál pl rá van bízva egy emberre mindenki telefonja és ha hívás van felveheti az illető. Amennyiben fontos ügy, akkor kézhez kapja a telefon tulajdonosa az eszközt.

Pl lebetegedett a gyereke, menjenek érte.

Az a baj, hogy az emberek zöme tényleg minden hülyeség miatt telefont nyomkodnak.

A családomat is le kellett szoktatni ilyen marhaságomról.

Mindennek megvan a maga ideje.

S ha ezt az emberek helyén kezelnék, nem kellene ilyen módszerekhez folyamodniuk a munkáltatóknak sem. Mintha oviban lennének.

"Nem, nincs cukorka. Majd ebéd után."

Régen pici gyermekként felnéztem a felnőttekre, porondra emeltem őket, ám így lassan 30 évesen annyit tudok mondani:

Javarészt nagyra nőtt gyerekek öregebb testben. Az évtizedes előnyük ellenére nem valami jó példamutató emberek.

Ritka az, akit igazán felnőttnek tudok nevezni.

Itt gondolok a kommunikációtól egészen a problémamegoldó képességükig.

A munkáltató pedig a munkájukért adja a pénzt. Nem telefonozgatásért.

Lehet "lázadozni", ám biztos okkal lesz behozva a szabály.

Választásod neked is van, hogy elfogadod-e vagy sem, azaz felmondasz-e csak ez miatt.

Aztán ki tudja lehet jobban kereső, fejlődő képesebb helyre sodor ez a döntés. :D sose tudhatod.

Másik opció, hogy kollegákkal felmentek pl ebéd szünetben és közösen felszólaltok érvekkel, majd komprumisszum alapon megegyeztek.

Más témában ugyan, de már megtettem anno ezt a lépést és az a tapasztalatom, hogy a nép zöme lapít az ilyen esetekben, magára hagyják a szószólójukat, mert félnek.

1x jött be csak. Ott viszont sokan felszólaltak mellettem saját indokukat felhozva.

Pl pici ovis gyereke volt egyiküknek és tényleg beteges volt szegény picike.

Hajrá!

Engem - munkáltatói minőségben - nem érdekelne, hogy ki, hány százalékot számolgat ki.

A. Dolgozni jár be valaki a munkahelyre

B. Nem dolgozni jár be a munkahelyre.

Nincs C opció.

Főleg az ellen szól ez a nézetem, amikor az emberek természetesnek élik meg, hogy amíg ők ilyen-olyan indokkal lébecolnak, addig mások dolgozzanak helyettük is.

-Tudom: "nyomkodják ők is a telefonjukat nyugodtan a dohányzó helyen!"...

- Nem!

Kérdezd meg, érdekel-e, hogy haragszol-e ezért bárkire is!

Erre is: Nem.

Nem kell bizonyítania, - elég, ha kizárja a lehetőséget arra, hogy megtedd.

Nem tiltott a munkahely váltása.