Mi az élet értelme?

Most néztem meg egy dokfilmet régi több száz éves fák történetéről.

Most őszintén egy fa egy helyben áll, több 1oo vagy 1ooo évig.Mi az értelme?

Nem e az összképe, ami körül veszi?

Ami zajlik körülötte...

Bocsánat,ma ráérek.Lázas vagyok, 7gy h csak az ágyat nyomom.Gondoltam unaloműzésként beszélgetnék erről.:D

Az ember mindég gondolkozik.Az emberi agy kíváncsibb.Magát akarja megismerni.Nem hiszem ,hogy mondanál egy olyan embert aki nem ül le egy székre ,vagy nem használna kereket egy kocsihoz.

De vajon ez hova vezet.

Tehát fejlődik, de mi a végső célja az agynak?

Hát figyu,ha az élővilágot nézem,az életnek nincs semmi más értelme mint csak fenn maradnia.Se törekvés, se nagyívű kényelem ,valahol értelmetlen.Én úgy gondolom ,ha az embernek lenne célja, akkor úgy lenne megteremtve, hogy minden tőle függne.De mégsem.Sőt,az ember rá van kényszerülve a természetre, így másodlagos ebben a körforgásban.

Tehát így adja magát a kérdés, miért vagyunk itt, ha közben mindentől függünk???

Mai napig tartom magamat a nézethez, mint vallásos.ember( már ha lehet engem vallásosnak mondani)

,h Istennek nem az ember a fo tos, hanem az élet.Ha az ember lenne a fontos,én úgy gondolom, mindent az ember köré teremtett volna.Vagy hogy is mondjam, hogy nem függne magától az élettől.Nem kéne ennie, innia, levegőt vennie,holott ezt mind a természetből kapjuk.Na most akkor erre adj egy értelmes válasz...

Csak hogy a gyengébbek kedvéért,elmagyarázom ,hogyan értem ezt az egészet.

Ha magát a természetet figyeled, egy örök körforgást látsz.Ez él.Talált egy egyensúlyt , és ezzel tartja fenn önmagát.Maga az ,hogy minden ami él az élni akar ,az maga az értelem.Tehát az hogy élni akarsz az értelem.Nem úgy kell érteni ,h bulizni ,meg kur v@zni kell, ...stb.Hanem hogy küzdesz, az életért,hogy csak annyit kockáztatsz, és veszel el amennyire szükség van és a fennmaradásért, magáért a létért, hogy ez folytatódjon tovább ez a körforgás.Hogy a tapasztalattal kíméled önmagadat és másokat, a környezetedet is.Mondhatjuk úgy is ,hogy szereted magát az életet.Én ebből a körből nem tudtam kilépni.Valahol az volt a tényállás, hogy bárhová jutunk el ,magasabb tényt nem talánunk az életnél.Kivéve az erőket amik mozgatják az univerzumot.

Tehát ha megfigyeljük, egy porszemek vagyunk ebben a hatalmas űrben, jelentéktelen kis létforma, amit teremtettek.Sokan nem hisznek abban ,hogy van bármi is, pedig azok az erők amik mozgatják az univerzumot, egy pillanat alatt véget vethet akár az egész bolygórendszernek is.Tehát az ,hogy nincs befolyása semminek az életünkre, helytelen tényállás.

Az mellett két útra leltem.Egy keskeny és egy széles útra.A keskeny értelemre épül, és egyensúlyt alkot, ami "örök út".És van a széles út ami ami érzelemre épül.Fejlődéssel indul, majd végül az érzelmek elszabadulása miatt egyre szélesebb útra lép az intelligencia, ami miatt az egyensúly felbomlik, és kipusztítja önmagát.

Vagyis csakis a keskeny út járható.A széles út ,mindég pusztulást hoz el.