Milyen szokás a halotti tor?

Egy több ezer éves hagyomány, mely az idők folyamán sokat módosult. Az emberek viszonya az élethez és halálhoz más volt sok kultúrában, és még az európai félmúltban is van nyoma a vidám búcsúztatónak.

De az a halotti tor, amit kérdezel nem egy vidám buli. A gyászolók összegyűlnek, és együtt emlékeznek, tisztelegnek az elhunyt előtt. Nem olyan, mint egy szilveszteri vacsora, vagy születésnap. Hogy nem zokogják végig az emberek? Nem. Talán még el is mosolyodnak. Ebben nincs semmi rossz vagy kegyeletsértő.

Engem nyomaszt, ha arra gondolok, hogy a halálommal szomorúságot okozok a hozzátartozóimnak.

Szívet, lelket gyötrő, sírós megemlékezést nem akarok a temetésemen, mindössze, fiatalkori kedvencemtől, az ABBÁ-tól szeretnék 1-2 számot; egyelőre nehéz ügynek látszik. Tulajdonképpen értelmetlen, hiszen már előtte megszűnök és megszűnik számomra minden. Ha nem megy, akkor csak egy szia! azoktól, akik ott vannak, és kész. Halottnézegetés sem lesz, hamvasztást kérek.

Sokkal jobban érezném magam, ha azt tudhatnám, hogy ha nem is bírnak vidámak lenni, de legalább szomorúak se legyenek. Bárcsak ara tudnék gondolni, hogy halálom után „összeülnek jókedvűen enni a családtagok”.

Addig kell szeretni, becsülni valakit, amíg él. Utána: „élők az élőkkel, holtak a holtakkal”.

Nem kegyeletsértő. Ez egy szép szokás.

Ha jól csinálják.

De nem jól szokták, ezért lesz abszurd. A sok barom leissza magát és előjönnek a régi sérelmet, összevesznek, kiabálás, verekedés, stb... Volt ilyenben részem sajnos.