Régen a postagalambokat hogyan használták? Honnan tudták hová kell menniük?

A postagalambok mindig "hazarepülnek".

Kalitkában vitték magukkal ahová mentek, és ha volt valami üzenet a madár lábára kötve elengedték és az hazarepült.

A postagalamboknak volt egy helyük, ahol éltek, felnöttek, otthon voltak.

Ha egy galambot elvittek máshová, ha elengedték, akkor hazarepült.

Tehát nem tetszés szerint lehetett egy adott helyre küldeni öket, mert csak az otthonukba tértek vissza.

PL:

Budapesten laksz egy kertes házban és vannak postagalambjaid.

Eljön a haverod Békéscsabáról, és elvisz egy galambot magával.

Egy idö múlva eszébe jut, hogy üzen neked, a levelet a galambra teszi (megfelelö kis tartók voltak forgalomban, és egész vékony, hártyyszerü, könnyü papírra írtak) és elengedi a galambot.

A galamb hazarepük Budapestre a házadhoz, te meg le tudod szedni az üzenetet és elolvasni.

Ennek az volt az elönye, hogy nehezebben jutott egy levél idegen kezekbe, mert galamb sok volt, mindenfelé repültek, nehéz lett volna direkt azt megtalálni, amelyik levelet visz, meg még nehezebb lett volna kideríteni, kitöl és kinek megy az üzenet.

Egy galam elággé teherbíró, persze a testsőlyához képest.

Nem kell annyira hrammizni a papírra. Inkább a mérete lehetne zavaró, ha túl nagy.