A mai lányok itt magyarországon miért ítélik el ennyire a lábfétis fiúkat?

20: Na akkor szerinted az alábbi megtörtént esetet hova sorolod (röviden próbálom csak a lényeget leírni):

Közeli európai országban 3 napos szakmai konferencia, én az első napon adtam elő a saját témámban (szokásos 15+5 perces előadás). Miután nem szeretem a magassarkút ezért egy kényelmes, jobban kinéző balerinában voltam, mint sok más nő is azon a konferencián (ezt azért írom mert lesz jelentősége).

- Este svédasztalos vacsora. Oda jön X (lábfétises idiótánk, a továbbiakban így nevezem), hogy "Helló, Te is magyar vagy?" /OK sok a külföldi de a nevemből, és az előadásban látott munkahelyből azért ezt lehetett sejteni, de X biztosra akar menni/. Mondom neki, hogy igen. De kb. meg se várta a választ elkezdett fókuszálni a lábamra (főleg a bokám környékére), azért ez látszott rajta. Majd a lényegre tért: "És akkor miért nem magassarkúban adtál elő, mert az úgy jobban néz ki". Na ekkor kezdtem érezni, hogy baj van nyaktól felfelé. Nem arról kérdezz egy szakmai rendezvényen, hogy mirl beszéltem és mivel foglalkozok, hanem arról, milyen cipőbe voltam. Mondom neki, hog mert nem szeretem, és kb. lényegtelen mi van a lábamon. Azért OK legyen üljön le velem egy asztalhoz. Hátha. De akárhányszor felálltam hozni magamnak valami új kaját csak a lábam nézte. Nagyjából ez ment 3 napig. Néha megjegyezte, igazán vehetnék fel magassarkút mert milyen jól állna.

Pár nappal később kaptam egy emailt, hogy nem akarok-e vele találkozni (ilyenkor a konferencia kötetben a hivatalos email cím megjelenik), ő is ezt egy munkahelyi e-mailról küldte. Tényleg azt hittem szakmai dolog miatt keres. Szóval belementem. Egy közeli gyors étteremben beszéltük meg, hogy akkor ott ebédelünk és ő elmondja mit akar. Így is lett, munkahelyen én lazán kicsit sportosan öltözök, egy ilyen tavaszi kellemes idő volt. Na megláttam, hogy X az aki írt (a nevére nem emlékeztem, mert annyi emberrel beszéltem a konferencián, hogy nem jegyeztem meg). Akkor már sejtettem, hogy ez nem szakmai beszélgetés inkább "randi" lesz. Itt megint elég hamar a tárgyra tért, hogy miért nem magassarkúban vagyok. Ekkor kijött belőlem a "rossz kislány", mondtam neki, OK. találkozhatunk és akkor csak a Te kedvedért magassarkúban megyek, hogy lássad, hogy van nekem olyan is. Meg talán akkor kicsit jobb lesz.

Meg is beszéltük, hogy 2 nappal később találkozunk. Akkor már tényleg magassarkúban mentem, hogy megnézzem mit reagál. Végig a lábamat nézte, semmi de semmi mást nem látott. Amikor leültünk egy asztalhoz enni egy sütit akkor nézett csak kb. rám. Ez már nekem volt gázos. De nem sokkal korábban voltam túl egy szakításon (3,5 éves kapcsolat vége), gondoltam, hogy hátha kap egy esélyt. Mert amúgy aranyos volt és valemennyire szakmabeli.

Pár "kanyar" után akkor menjünk el valahova kicsit jól érezni magunkat. Ebbe nehezen de belementem. Na ez úgy nézett ki, hogy bent voltunk a szállodai szobában és ő meg "kényeztette" a lábam (én nekem ebből az jött le, hogy ki akarja tépni a lábujjaimat) és láttam, hogy közben vagy 3x "túl jutott részéről azon amin ilyenkor kell" (körülírást alkalmazok, mert ez nem az a kategória ahol ezt le lehet írni). Aztán ezt így abba hagyta, és kérdeztem: "ennyi volt?" válasz: "igen, aludjunk". Aztán a durva az másnap reggel volt zuhanyzás után. Így rám néz, de úgy látszik a tekintetén, hogy nem tudja hova tenni a dolgokat. És megszólal remegő hangon: "Neked mi történt a kezeddel?" Mondom neki: "ezt korábban is kérdezhetted volna, így születtem, nem fejlődött ki a jobb alkarom". Majd a megsemmisitő viszont kérdés: "Ne, tegnap este még biztos megvolt!". Nem használok protézist. Azért eléggé látható, hogy nincs jobb alkarom. Kb. 5 randi után vette észre. És ténleg akkor vette észre, addig fel se tűnt neki,mert csak a lábammal foglalkozott. Na ha szerinted ez nem gáz akkor mi az?