Szerintem depressziós lettem,hogyan tudnák rajta segíteni,ne legyen bennem ez a nyomasztó èrzès,sírás,nem tudok barátkozni,beszèlgetni.Folyamatosan csak a rajtam levő nyomasztó hatást èrzem,nem pedig a szabad könnyű èlet lehetőségèt.Mit tegyek?

Ugyanebben szenvedtem évekig. Lassan folytogatott és időről időre egyre erősebbé vált, míg végül teljesen eluralkodott rajtam a negatív energia, gyakorlatilag semmiben nem leltem örömöm. Ismertem a közhelyeket, hogy légy boldog, nevess sokat, csak a pozitív dolgokat engedd be, szeress mindenkit stb,stb,stb, viszont mégsem sikerült átállítani az agyamat. Csak a bánat, a kötelességek, a tennivalók, az energiavámpírok, egyszóval mindent egy nagy sz@rnak éltem meg.

Aztán történt egy egészségügyi probléma - aminek kialakulását én e lelki betegség okának diagnosztizáltam, és ez volt az a lökés ami átbillentette az agyamat, hogy hékás álljunk már meg, ez így nem kóser. :D

Van az a pont, amikor valamit tudsz, ott van előtted, de mégis egy külső hatás billent át, hogy tudatosítsd is magadban. Akkor fogsz tudni lépni és kilábalni.

Na de mese vége, a lényeg, az átbillenés után kezdtem kimászni a gödörből, apró lépésekkel, és legfontosabb célként tettem magam elé a saját boldogságomat. Ezt minden más dolog fölé helyeztem, mert úgy gondolom, hogy először a lelket kell rendbetenni, ami utána hozza magával a többit. :)

Beindult a sport, másképp állok a munkához, a tanuláshoz, és úgy az emberekhez is. Mindenem meg van amit szerettem volna, ezért minden nap elmondom magamnak, hogy boldog vagyok. Közhelynek gondoltam ezt én is, de működik, csak el kell hitetni magammal. :D

Nem ismerem ugyan az élethelyzeted, de én magam is függtem sokmindentől, és folyamat azt magyaráztam be magamnak, mit hogy nem lehet megcsinálni. :D És ez egy rossz út.

Remélem segítettem, sok sikert és kitartást kívánok Neked! :)