Mit lehet erre mondani, ami hatásos?

Kedves, kérdező!

Anno, amikor még alkalmazott voltam, jómagam is találkoztam ilyenekkel.

Mit tudsz tenni?

Kiállsz magadért.

Az se mindegy, hogy hogyan.

Állj elé, mutass magabiztosságot és határozott, ám kultúrált hangnemben mondd:

Ideje lenne megtanulni a határaitokat, és nem elfeledni azt, hogy itt ez munkahely, mi pedig mind kollégák vagyunk! A munkát és magánéletet külön kell kezelni, tartsátok ezt tiszteletben!

Amennyiben szép szavak formájában nem értitek, nos máskor mondhatom csúnyán is, hogy megértsd!

Ti megosztjátok a dolgaitokat, én nem. Dolgozni vagyok itt.

Valami kérdés?

Semleges arccal, határozottan, nyugodt hangnemben.

Ez a kombó ijesztő sokaknak, főleg az egyszerű faék pletyiseknek.

Meg kell tanulnod magadért kiállni, felszólalni, különben elnyomnak téged és azt hiszik fokozatosan, hogy többet és többet megengedhetnek maguknak feléd.

Ne engedd!

A következő témával nem okoskodni, ártani szeretnék neked, szimplán elmondani egy jelentős dolgot. A saját példámmal is más aspektusból, gondolva mindegyik félre.

A párválasztás fontos, ahogy az alapok lefektetése is, mint pl:

Akarsz-e gyereket?

Jómagam pl nem.

Mindenkit offoltam, akinek válasza "igen/majd szeretnék" vagy "nem tudom még" volt.

Mert senkitől nem veszem el a lehetőséget, ha számára ez a tényező fontos vagy még nem dőlt el!

Nekem pedig a gyerekmentes élet a jelentős, több okból is kifolyólag.

Önzőség?

Semmivel se önzőbb ez, mint az "akarok egy gyereket".

Ha pedig te szeretnél ahhoz megfelelő pár is kell, aki jelen van, mint gondoskodó, odafigyelő, szerető szülő a gyermek számára. A gyermek testi-lelki egészsége, jövője - mindenre pecsétet nyom a 2 fél.

A "majd" - ra csak egy kérdésem lenne a másik felé: Mikor?

Neked kell dönteni.

Vannak, akik le tudnak mondani a gyermekvállalásról,de vannak, akik nem.

Ezt pedig tiszteletben kell tartani.

Nem lesz hosszú távú kapcsolat, ahol ezen dolgok nincsenek tisztázva s lopják egymás idejét a saját önzőségük miatt.

Önzőségnek sok formája és helye van.

Nekem pl volt, aki behazudta, hogy nem akar gyereket, mert nagyon szeretett/megkedvelt, de könnyen lebuktattam.

Majd mondta "nő vagy, biztos akarni fogsz". 🙃 Ez a mondata után odamentem a szekrényhez és akármennyire is fájt, síró szemekkel kivettem a bőröndjét és megkértem távozzon.

Voltak, akik erre azt mondták nekem "csak ezért dobtad?"

A jövő egyik meghatározó része a vállalás/nem vállalás téma, aki nem értette, ez van, én dolgom.

A hazugságokra harapok, főleg mivel jómagam már az elejétől nyitott és őszinte voltam.

Az általánosítást se szeretem, mert minden ember más és ezt kell felfedezni mélyen a másikban.

A nem vállalás épp olyan jelentős, mint a vállalás.

Amolyan közös elvek/célok egyike, épp úgy, mint az elköteleződés, karrier stb.

Szeretnél picurkát?

Ahhoz a másiknak is kell, hogy szerepeljen a listáján, mint cél.

Ezeket a szempontokat pedig érdemes átgondolnod. Ám te dolgod a döntés.

Se nekem, se a kollégáidnak nincs jogunk beleszólni a TE életedbe!

Megnyugtatlak viszont, hogy nekem is vannak olyan ismerőseim, akik 30-40felett szültek és mindenük a gyermekük.

Pl egyik exemet az anyja 42évesen szülte.

Erős kötelék van közöttük. (túlságosan is, őt pl azért hagytam hátra, mert 80%-ban anyu így anyu úgy, pattant stb, én meg a maradék 20%-ban voltam, ahol a haverok és barátok is - ez a felosztás se egészséges párkapcsolat.)

Ettől függetlenül imádtam az anyuját, mai napig kapcsolatban vagyunk, amolyan barátnői szinten, sok a közös bennünk, főleg hobbik terén.

Viszont ismerek olyanokat is, akik "szabadok",nyílt kapcsolatban vannak stb.

S olyanokat is, akik hozzám hasonlóan csak párral élik az életüket, nincs utód.

(ők kapják a legtöbb piszkálást, beszólogatást, kéretlen véleményeket stb, megtanulták elfogadni, adott helyzetekben helyükre tessékelik az illetőt)

Nem a külső, kivülálló személyekkel kell foglalkozni, offolod, leoltod őket és arra fókuszálsz:

Hogy te mit szeretnél s mi módon stb.

❤️

Beszéljétek meg pároddal s elválik. Ahogyan látod s érzed.

Te életed, te döntésed, te prioritásod!

A gondolataid és érzelmeid a tieid, azok nem is tattoznak oda a munkahelyre.

Otthoni körökön belül viszont jó lenne valakit találni, akivel megbeszélheted vagy csak kimondhatod dolgaid.

Remélem sikerül helyükre irányítani a határon túlra taszítani a kívülállókat.

Lélekben pedig kitartás! Menni fog!

Ám ne annyira görcsölj rá a gyermek mielőbbi akarására, mert elvakíthat az érzelmi hullám és rossz döntésbe is belesodorhat.

Hasonló "rossz döntésem" nekem is volt, nem letisztult érzelmekkel kerestem párt s nem figyeltem a másik elemzésére olyan mélyen, mint kiegyensúlyozott énnel.