Szerintetek mégis mi lenne az élet értelme ha magányos és buta vagyok?
Először is az önsajnáltatást és egyéb manipulációt elszeretném kerülni, csak egy őszinte válaszra vágyom.
Igazából amióta tart az emlékezetem mindig is úgy éreztem hogy semmi értelme az életemnek, ovódás korom óta egyszer se volt egy hosszú baráti kapcsolatom, amik voltak csak nagyon rövid ideig tartottak, mára egy nagyon kicsit javult a helyzet mivel könnyebben megy az ismerkedés, viszont nálam jelen van a szociális szorongás ami méginkább csak gátol.Ennek a kiváltó oka szerintem az anyámmal lévő POKOLI kapcsolatomból fakadhat.
Ezen kívül rendkívül ostobának tartom magam mivel nem elég hogy magányos vagyok, de még ezt is képtelen vagyok valahogyan kompenzálni, önbizalmat pedig képtelen vagyok szerezni mivel értelmi szempontból se vagyok legalább normális, attól még hogy iskolában jó jegyeim vannak még egyátalán nem jelenti hogy okos lennék, szakközépre járok szóval nem nagy dolog.
Ezeken kívül még annyi hogy napi szinten vannak öngyilkossági gondolataim és néha kisérleteim folyamatosan értelmetlennek látom az életem hisz ha már eddig se változtam sokat akkor a jövőben se lesz jobb.
Ami még nagyon zavar hogy mindenen csak nevetek mint egy idióta, képtelen vagyok megkomolyodni, pedig már nagyon szeretnék egy barinőt, nemrég egy "csodaszép" nálam 2 évvel fiatalabb csajszi nyilvánosan kimondta hogy "belémszeretett" és már az elérhetőségemre is pályázott, viszont én visszautasítottam őt és még ezt is olyan b@lf@aszult tetten...
Ez miatt is elég nagy bűntudatom van hisz lehetséges hogy ő lett volna az első "szerelmem" és még ezt is elcsesztem.
Az olvsóktól pedig elnézést hogy ilyen hosszúra és "össze visszára" sikerült csak nagyjából leírni a problémám
válasza:
válasza:Nagyon tévesen vélekedsz önmagadról.
Azt írod, hogy jók a jegyeid, de mégis butának tartod magad. Ez kevés önbecsülésre vall. Jó jegyet nem osztanak a pedagógusok a szép szemekért. Tudatosítsd magadban, hogy nem vagy buta.
Gondolkozz el afölött, hogy az anyáddal való kapcsolat miért vált pokolivá. Egy anya szereti a gyermekét, tehát valószínű, hogy benned támadt fel a tinikori ellenkezés időszaka. Ha önmagad nem tudod ezt elrendezni (pedig csak nem kellene minden szaván felhördülnöd), akkor beszéld meg szakemberrel (fentebb ajánlotta egy válaszoló, hogy kivel.
Járj társaságba hasonló érdeklődésű fiatalok közé (klubok, érdekkörök), szerezz barátokat, "bolondozzatok" közösen, nézd meg őket, hogyan ismerkednek a lányokkal és utánozd őket.
Ha van még lehetőség, keresd az utat az elutasított lányhoz.
4-es, még szép hogy szakközép iskolán, tanuló szakban kiváló jegyeim vannak de nyilván ez nagyon kevés, sőt néha már "túldicsérnek" engem a tanárok szinte mert csak rendszeresen járok iskolába stb.
Sőt engem már értelmi fogyatékosságal is félrediagnosztizáltak így szerintem méginkább valósnak tartom a diagnózist ezzel a tudattal képtelenség lenne tudatosítani hogy nem vagyok buta, hisz ettől még ugyanúgy az maradok nem leszek életképesseb stb.
Anyámmal pedig azért vált pokolivá a kapcsolatom mert egy agyhalott nem mondom micsoda, szinte már ő várja el tőlem hogy én tartsam el őt a semmiért és ő egy kicsit se fogja fel ami körülötte vele történik, a dokimmal már beszélgettem az itthoni poklom kis részéről csak sajnos még nagyon képtelennek érzem neki elmondani minden problémám itthonról, már így is sokat mondtam el ahoz hogy pszichiátriai esetnek tartson, de ez még csak az eleje mindennek...
Társaságba ugyanúgy képtelen vagyok beilleszkedni legyen szó bármilyenről mindig azt látom hogy kiközösitenek és mindig maximum a második lehetek mindenben, igaz eddig nem igazán voltam az a bulizós "bolondozós" fajta viszont már egyrészt vágyok rá, csak úgy gondolom én képtelen vagyok okosan "bolond" lenni sajnos ha belejövök akkor azt túlreagálom és már csak szenvedés lehetek ilyenkor másoknak.
A csajsziról még annyit hogy csak a keresztnevére és a szeme, haja színére emlékszem, de ha arra fele járok és esetleg belebotlok megpróbálok beszélni vele csak még nem igazán sejtem hogy mit lenne helyes mondanom neki, de igyekszem a szituációhoz és az hangulatához alkalmazkodni.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!