Gyermekként milyen komoly felelős embereknek láttam a felnőtteket,aztán felnőttem és rájöttem,hogy a felnőttség egyáltalán nem jelent semmit még rosszabb mint gyereknek lenni,más is látja így ezt a dolgot?

ja ezt én is megfigyeltem, de arra is rájöttem hogy azért, mert előtted meg a fiatalok előtt azt a látszatot kell kelteniük, hogy ők milyen kimértek és "felnőttek", ami valahol érthető is mert így lehet csak tekintélyt parancsolni...

A felnőtt kor meg tényleg egy merő szopás, már ha felnősz. Én ezért nem nőttem fel soha, nem is tervezek, nyilván úgy viselkedek nyilvános helyeken meg hivatalokba stb... mint egy átlagos felnőtt, nem hiányzik hogy hülyének nézzenek (még ha az is vagyok) meg csámcsogjanak rajtam, de a 4 fal között dank memeket nézek, vagy scooby doot és egyéb rajzfilmeket, simán a barátnőm arcába pukizok és kiröhögöm az meg durcizik de ő is simán kiröhög ha mondjuk belerúgok az ajtófélfába akkor meg én nézek morcosan hogy sajnájjá' má' meg ilyenek... Ja de azért vannak jó dolgai is a felnőtt kornak, mivel van saját lóvém tényleg azt csinálhatok amit akarok. Most épp motor jogsit akarok csinálni és venni egy 600-as motort de még életemben nem ültem motoron, mert egy idióta vagyok, de kit érdekel :D

Szóval: a hagyományos felnőtt élet szívás, a felnőttek unalmasak és letargikusak, de ha nem hagyod el magad és teszel azért hogy felnőttként is jó életed legyen, akkor lehet csodás dolog is a felnőtt élet.

Hát, kedves kérdező... annyiban igazad van, hogy a felnőtt kor teljesítésével nem kapsz ingyenes bónuszokat.

A felnőttség tulajdonképpen azt jelenti, hogy önálló vagy.

Jó esetben (ha értelmes vagy), akkor senki sem irányít, közvetlenül nem korlátoz - viszont nem is vigyáz rád.

Ezen kívül, a következő szint a felelősségvállalás.

Ez akkor kerül elő, ha valami - vagy valaki - már tőled függ.

Itt még persze te nem tartasz, de azért elgondolkodhatsz rajta.

#2 nekem ezért nem lesz soha gyerekem, saját családom, feleségem. Minek ?! Hülye vagyok én, hogy kérem az ostort? Minden nap úgy kelek fel, hogy kipattanok az ágyból, és ha olyan korszakom van hogy van kedvem dolgozni akkor dolgozok fél-1 évet, szeretem a munkám, ha meg olyan kedvem van felmondok és hónapokig pihizek, majd megint elmegyek valahova dolgozni. Fizet olyan jól a szakmám hogy simán megtehetem. Oda költözök ahova épp kedvem tartja... nem cigizek, nem iszok alkoholt, stresszmentes az életem. Dobjam el mindezt azért, hogy elmondhassam hogy van egy kölköm vagy milyen kemény vagyok mert szopok azért hogy fenntarthassak egy családot?

Sokan vannak akik AKARNAK családot, hát csinálják, de azokat ne szóljuk már le akik nem akarnak, és így élnek teljes életet... Mert ezen kívül én nem tudom milyen felelősség vállalásról lehet beszélni... hitel? Az a hülyék sportja... Betegségek? Aki nem törődik az egészsgével az meg is érdemli... Mi van még? Ja igen, csekkek, szegénység? Ez is egyéni szocprobléma...

Persze, de nem ez a lényege.

A lényeg az, amit leírtam. Azok a minőségbeli különbségek.

Amúgy régen tényleg komolyabb is volt. Felnőttként simán éhen halhattál, vagy egy kisebb bűnért is lecsapták a kezed, vagy bebörtönöztek.

Gyerekként pedig minden korban vigyáztak rád a szüleid (normális esetben).

Ja.

Meg talán egy "kicsit" kevesebben halnak éhen.

Régen nem voltak állami szervek és törvények az ilyenek segítésére.

Azért ne szálljon el veled a ló, egészen más a két helyzet.