Kamaszok! Csak én érzem úgy hogy rossz korszakba szulettem?

Vagy inkább még útkeresésben vagy és egyféle mintából indulsz ki.

Én személy szerint, alja, igénytelen zenének tartom a 70-es évek magyar zenéit.

Igazi csöves, igénytelen zene, ami az ember alantas ösztöneit éri, így lealacsonyítva az embert.

Ahogy idősödsz, változni fog az ízlésed, mert józanodni fogsz.

Bár az emberek legnagyobb része megmarad hülyegyerek szintjén.

Sem gondolkodásban, sem hozzáállásban, sem érzelmileg nem nőnek fel.

Ez a zenei stílusuk is hűen visszatükrözi.

Mond meg mit hallgatsz, megmondom ki vagy.

Egyes: Manowart hallgatok, Máté Pétert hallgatok, Nina Simone-t hallgatok, Slayert hallgatok. És Piramist, és Bródy Jánost, és Dieter Ilget és Wayne Shortert.

Na ki vagyok?

Ajánlom elmélkedésre!

Ez a gondolat nagyon megállja a helyét napjainkban.

Jelenleg alantas művészet van elterjedve, de ez már 60-80 éve kezdődött.

“Az alantas művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerű művészet célja az, hogy fölemeljen, a felsőbbrendű művészet célja az, hogy megszabadítson.” Fernando Pessoa

„Élvezeti cikkek” a hetvenes évekből:

száraz kenyér, abból is csak egyféle, tüzelőjegy, a déli gyümölcs akkoriban téli gyümölcs volt és leginkább csak pult alól vehettél (adtál egy kis pénzt az eladónak). Szoci kocsit vehettél sok év várakozás után. Szocialista országokba mehettél 3 évenként egyszer. Nyugatra akkor, ha kitöltöttél egy négy A/4-es oldal űrlapot, amiben kb. mindenről megkérdeztek. És csak öt évente. És csak akkor, ha a munkahelyi pártirodán Nyugatra történő utazását javasoljuk szöveget írtak a lapra. A nincs kifogásunk és hasonlók kevés volt. Férfiak esetében a hadkiegészítő parancsnokság engedélye is kellett.

Volt Sokol rádió, meg egy tévécsatorna, fekete-fehér képpel. A mozikban „nagy sikerrel” mentek a szovjet filmek.

Lehettél úttörő, KISZ-tag, párttag. Volt kötelező katonaság.

Akársz még ilyeneket?