Milyen lett a versem, amit Orbánról írtam?

Ki áll amott a szirttetőn.

Felcsút magas falánál,

S körül tekint a sík mezőn

Az esti fénysugárnál?

Orbán ő, az ősz elnök úr.

Doktor Orbán Viktor Mihály Miniszterelnök Úr!

De ispán jő s pihegve szól:

«Uram, hatalmad eldűlt,

Hazádon nem kormánykodol,

A Karmelita kolostorba már Gyurcsány ült.»

De legyőzi a baloldalt az úr,

Doktor Orbán Viktor Mihály Miniszterelnök Úr!

Más hírnök is jő csakhamar:

«Lőnnek reád, uram, félj,

A pesti elit nyelve mar,

Előlök, mint lehet, térj.»

«Hogy lőnek rám, hihetni bár,

De úgy nem, mint ukrán, orosz.»

Mond és marad nyugodtan.

Mert nem fél senkitől az úr,

Doktor Orbán Viktor Mihály Miniszterelnök Úr.

«Uram, hős felcsúti, véredet

Szomjazza egy gonosz szív

S hogy oltsa fényes éltedet,

Apró-villába álnokul hív.»

«Rém célza már nem egy halál,

S ha Isten hagyja, eltalál.»

Mond és marad nyugodtan.

Ne bántsa senki az urat,

Doktor Orbán Viktor Mihály Miniszterelnök Urat!

S a mint fennáll, a mint lenéz

Nyugalmasan szívében,

Szolgálati kocsiban jön egy magyar,

S kampánykrumpli kezében kezében,

S kiált: «édes hazánk oda,

Nyakunkon az orosz hada.

Siet kivívni Hatvanpusztát.»

Nem kell félni, vigyáz ránk az úr,

Doktor Orbán Viktor Mihály Miniszterelnök Úr.

«Gyurcsány jő? hah! nem tűrhetem

– Mond és tűnik nyugalma –

Magyar hazán és nemzeten,

Nem dúl Gyurcsány hatalma!»

S krumplit ragad, kisbuszra kap,

Csatáz, vív, izzad éj és nap,

S míg nem győz, nincs nyugalma.

Legyőz mindenkit a hős úr,

Doktor Orbán Viktpr Mihály Miniszterelnök Úr!

/július 26/