Más is utál felnőtt lenni?
Biztos sokan mások is.
Én mondjuk nem, szerintem sokkal jobb, mint gyereknek lenni.
Ahogy írtam, ami jó a felnőttkorban: az ember azt csinál amit akar. Van saját fizetése, amiből azt vesz meg, amit akar, nem szól bele senki. Ha valami kell, megveszed, nem kell tarhálni a szülőktől. Más felnőttek nem merik leugatni az embert, arra hivatkozva mert ő csak egy gyerek. Így sokkal nagyobb önbizalma van az embernek. A hétvégék szabadok, nem kell házifeladatot írni, másnapi felelésekre, dolgozatokra még esténként vagy hétvégén készülni. Nekem pl a munkahely sokkal kevésbé megterhelő. Az egyetem még csak hagyján, ott csak a vizsgaidőszak volt gázos. Gimnáziumban viszont vért pisiltünk, mert tagozatos osztályba jártam. Simán volt napi 12-14 óránk, aztán este otthon lehetett folytatni a tanulást.
A gyerekkorban meg az volt a jó, hogy gyakorlatilag mindenben elláttak. Nem kellett a számlákkal foglalkozni. Ügyeket intézni hivatalokban. Bevásárolni is csak néha kértek meg. Nem kellett főzni. Stb. Valamint ott volt a nyári szünet. Sok helyen van diákkedvezmény.
Ezért írtam hogy van ami jobb, van ami rosszabb a felnőttkorban.
Hát én a suliban sorozatosan b..atva voltam a szemüvegem meg a hájam miatt. Egyetlen osztálytársammal tartom a kapcsolatot. Soha nem hívtak meg osztálytalálkozóra sem....
Menjen vissza az iskolába és a fiatalkoromba a csattogós nyári villám az!
Még úgyis ezt mondom, hogy rokkant lettem és a minimálbér feléből tengődöm. Csak a családomnak köszönhetem hogy van hol laknom.
Na ja, mondjuk ez nekem is rossz volt. Főleg gimnáziumban. Előtte általánosban nagyon jó, összetartó osztály voltunk. Gimnáziumban már nem. Osztálytalálkozóink szoktak lenni. El szoktam rájuk menni, de én azt a színészkedést, jópofázást nem bírom, hogy most úgy kell csinálni, mintha a világon a legjobb haverok lettünk volna. Nem haragszom már senkire, de a két lépés távolságot bizonyos emberekkel megtartom, mert nem felejtettem el, ami volt. Na meg a szadista tesitanár sem hiányzik a gimiből! :D
Az egyetem már megint jó volt nekem. Voltak akikkel nagyon jóban voltunk, most is tartjuk többé-kevésbé a kapcsolatot. Az eddigi munkahelyeimen is jó volt mindig a csapat. Van ahonnan már sokan eljöttünk az évek alatt, én is 200 km-re költöztem, de privátban néha még mindig összejárunk.
#2, 4 voltam ismét.
1/
De biztos volt iskola miatti szorongás bár csak közepes tanuló voltam néha kaptam egyest akkor itthon sunyítottam.Középsuliban pincér szakmát tanultam amit nagyon utáltam.Én őszintén meg mondom anno volt egy motoros balesetem azután kezdtem idővel szarban lenni most meg mindenen szorongok.Én saját magam elneveztem ezt a helyzetet iskolaszindrómának mert felnőtt dolgok közben is olyan mintha egy tanuló lennék akit megdorgál vagy leszid a tanára pedig pl ha egy munkahelyen egy bunkó főnök beugat az embernek tudom felnőttként beinthet és leléphet de ugye az iskolában ezt nem lehetett.Nem tudom most így hirtelen jobban körbeírni ezt az általam elnevezett dolgot.Most pl egy ismerősömnek segítek 4 napig fizetésért de van egy olyan dolog benne amiért nagyon szorongok és már előre ideges vagyok.
2/
Én sokszor már létezni se szeretnék.
3/
Én utálom
4/
Vagy szabadon az utcán landolhat hajléktalanként vagy nélkülözhet vagy bármi.Nekem nulla önbizalmam van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!