A csuklás szót hogyan kell felszólító módba mondani?

Szabályosan csukljon, a gyakorlatban csukoljon! De a mai nyelvhasználatban szinte mindkét alak szokatlan, különösen az elsőt tartják nehézkesnek a hozzánk fordulók.

Az okoz zavart, bizonytalanságot, hogy a csuklik típusú igék felszólító alakjában, valamint a -va, -ve (-ván, -vén) képzős határozói igenévben és a ható igealakban három mássalhangzó torlódik egybe, ez pedig nehézkessé teszi a szó kiejtését: ne csukljon, csuklva, csuklhat.

E kiejtési nehézkesség miatt a kényelmetlenség elkerülésére a korábbi ingadozó használat után mára nagyjából a következő megoldások, elkerülő stratégiák alakultak ki a gyakorlatban:

1. Csak a teljesebb tőváltozatot használjuk: bomlik; bomoljon, bomolhat, bomolva; ugyanígy bicsakoljon, feseljen, habozzon, vérezzen stb.

2. Néhány esetben a teljesebb tőalak mellett a rövidebb változatot is ejtjük: habzik, habozzon vagy habzzék; porzik, porzzon vagy porozzon, porozzék.

3. Vannak köztük olyan igék, amelyeknek a felszólító alakja nem szokásos: például sejlik, sínylik, vedlik.

4. Néha az ige alakváltozata pótolhatja a nehézkes hangzású felszólító alakot: kéklik helyett a kékellik ige kékelljen formája.

5. Megoldás az igének szenvedő vagy gyakorító képzővel való megtoldása: érezzék helyett érződjék, kifejljen helyett kifejlődjön, sínyljen helyett sínylődjön, ízljen helyett ízlődjék.

6. Olykor körülírásokat vagy képzésmódosításokat is alkalmazunk: ne porzzon helyett ne verjen port. Rokon értelmű igékkel is gyakran helyettesítjük a nehézkesnek tartott alakokat: fényljen vagy fényeljen helyett ragyogjon; Ne csukolj már annyit! helyett: Csinálj már valamit, hogy elmúljon a csuklásod!

Én ne csukoljak!

Te ne csukolj!

Ő ne csukoljon!

Mi ne csukoljunk!

Ti ne csukoljatok!

Ők ne csukoljanak!

Igy a helyes,magyar tanáromtól kérdeztem.