Mást is lehangoló, hogy megint jön a barátságtalan, hűvös őszi idő?

#1-es vagyok, én szinte már kisgyermekkorom óta szeretem az esőt. Amikor nem vakítja ki a szemem a nap, és amikor szürke minden. Reggeli köd, szitáló eső, vagy épp csendes nyugodt áztató cseppek..egyszerűen fantasztikus számomra. Nah meg a színek...csodás :) Sokan meg velem ellentétben ilyenkor búskomorak, bánatosak stb, és napsütésért könyörögnek. Én meg fordítva, mikor kisüt a nap akkor érzem magam olyan furán, vagy inkább elkeseredetten. Szabira is szívesebben megyek ősz-tél-tavasz alatt mint nyáron.

Mindenki mondja fujj de gusztustalan idő van, meg rossz idő van. Pedig ilyenkor minden él, tiszta a levegő, csodálatos a természet.

Erre mindig azt válaszolom, hogy én szeretem ezt az időt ( s valszeg hülyének, vagy normálatlannak tartanak, mert más a véleményem, mint a tömegnek ) Pl. szabira is azt mondják, az emberek nyáron nyaralnak, nem illik máskor igazán, mert az nem szokványos :) Roppant bosszantó.

Szerintem ez ilyen kollektív társadalmi beidegződés, mindenki mindenről ítélkezik, mi a jó, mi a rossz. Illik azt csinálni, és úgy ahogy mindenki. Ha valaki úgy látja a dolgokat ahogy vannak, a maga szépségében mondjuk pl ezt is, akkor furán néznek. Azért mert véleményed van, és az nem az amit mindenki "gondol".

Ha borús, ködös, esős, hideg az ősz - nem szeretem. Viszont ha napsütéses, viszonylag langyos, akkor a táj színkavalkádja szinte feldob, mert az számomra nagyon szép és örülök, hogy "hosszabb lett" a nyár.

Petőfi: "Itt van az ősz, itt van újra s szép, mint mindig énnekem. Isten tudja, hogy mi okból szeretem, de szeretem".

Ő is alighanem a napsütötte és nem a ködös tájra gondolt (szerintem).