Valaki? (Vagdosás)

Nem kell leírni, tudom, hogy ostoba dolog. Én sem akartam. De van egy barátnőm, aki szenved és a vagdosás függőjévé vált. Próbálok neki segíteni, minden erőmmel azon vagyok. Tegnap véletlenül eltörtem egy pobarat. Kíváncsi voltam miért csinálja, és hát egy két vágást csináltam az alkaromon. Nem fájt, csak vérzett és nem is akart először elállni. Nem kell mélyre gondolni, simán rá lehet fogni egy macska karmolásra. Anyu pechemre pont akkor jött be a konyhába, és meglátta. Nem szídott le. Csak megkérdezte, hogy "na? Jó volt?" (Elmondtam neki mindent. Nem hazudtam, megbeszéltük). Nem. A válaszom erre az volt, hogy nem. Gyötör a bűntudat, amiért bántottam magamat. Akárhányszor ránézek a "macska káromlásra" borzasztó érzés kerít a hatalmába. Gyűlölöm, hogy ezt tettem, akkor is, ha csak kíváncsiságból.

A kérdésem igazából annyi lenne, hogy mások is így éreznek, miután bántják magukat? Van legalább egy csöppnyi bűntudatuk? És a legfontosabb kérdésem:

Elmondjam a barátnőmnek, hogy az nem macska karmolás, vagy inkább ne hozzam fel a témát?

U.i.: Bocsánat ha szedett-vedetten fogalmaztam. Elég fáradt vagyok :)