Kihez forduljak ilyen helyzetben?

Úgy látszik, nem fogalmaztam elég világosan... Az én hibám. Elvették tőlünk a lakást, és utána elvárták, hogy mi kérjünk tőlük bocsánatot azért, mert haragudni merészeltünk. Ha felkeresnénk bármelyiküket azzal, hogy nekünk problémánk van, elküldenének a pi...., és SOHA nem ismernék el, hogy vétettek. Soha...

A nagyszüleim szemében anya, a testvérem, és én mindig is semmirekellő emberek voltunk, akikből soha nem lesz senki. (...mert nem azt csináltuk, amit ők mondtak.) Én voltam a lecsúszott heroinista (nem volt közöm soha heroinhoz), akinek meg akarták tiltani, hogy tanuljon. Az anyám sem kapott tőlük szeretetet, csak mert a maga útját akarta járni, és ez nem tetszett az öregeknek. Tulajdonképpen semmibe vettek minket, és ha segítettek, csak azért tették, hogy a szánalmas önszeretetük ne lankadjon.

Legyél őszinte magadhoz: elfogadnál segítséget egy olyan embertől, akit mélységesen megvetsz? Ha megtennéd, nem lenne iszonyatos bűntudatod saját magaddal szemben?

Ne gondold, hogy nem fordult meg a fejünkben, hogy a nagyszülőket megkeressük, de 22 év tapasztalata mondatja velem, hogy eszükben sem lenne segíteni, ezen felül nem állnám meg, hogy ne véleményezzem mindazt, amit velünk/ellenünk tettek az évek során. Egyszer már elpattant a cérna, akkor én voltam a hálátlan, tiszteletlen, szemtelen fruska, hogy szólni merészelek. Még egyszer nem adok nekik lehetőséget arra, hogy a lelkembe tiporjanak.

(Ne haragudj, hogy kisregényt írtam. Másképp nem tudtam volna jól kifejezni magam.)