Az élet miért egy ilyen nagy fos,hogy mindig történik az ember életében rossz a jó nem marad meg állandóra,hanem egyszer fent egyszer lent vagy sokáig lent egy ideig fent és még sorolhatnám?

Mert ember. Úgy értem, ez az ok: ember.

Ha minden full jó, annyi dolgod van, hogy megéld, ami van, mert ugye minden jó, akkor is találsz vagy csinálsz valami feladatot, nem tudsz egy órát se igazán henyélni. Ha más nem, kinézel valakit, akivel beszédbe elegyedsz, lesznek közös pontok és lesz rengeteg eltérő vélemény, már nem ideális, érted. De ha ideális lenne, csak menne minden, mint egy igazán jó álomban... Az talán egy ilyen álom is lenne, ami az unalom miatt gyorsan át is váltana valami sokkal drámaibbra. Ez az ember. Ha túllátsz mindezen, úgyszólván megvilágosodott mester vagy az ashramodban, akkor is fogsz feladatokat találni magadnak, törődsz dolgokkal és emberekkel, rendező erők hullámai sodornak kedves és szomorú eseményekbe időről időre. Ha egyensúlynak tudod érezni, akkor az bizony maga a rend.

> Miért nincsenek biztos dolgok

Vannak, csak mivel ezek biztos és állandó dolgok, megszokottá, természetessé válnak. Pl. az, hogy bármikor egy kézmozdulattal tudsz a csapból tölteni magadnak egy pohár vizet, az neked nem tűnik jónak, ez egy teljesen megszokott, természetes dolog. Voltak korok, meg vannak helyek, ahol meg az ivóvíz megléte sem természetes, vagy nagyon munkaigényes a biztosítása.

Tehát bármilyen jó is az élet, aki abba nőtt bele, annak az lesz a természetes, sőt a minimum. Így nincs az a jólét és luxus, amiben az ember ne tudna nyomorogni.

> Én már jövőképet sem tudok építeni az életre.

Ami másnak sikerülhet, az valószínű, hogy neked sem lehet lehetetlen. Persze tenni kell érte.