Szoval olyan kérdéssel fordulok hozzátok hogy vajon miért lehetek ennyire szerencsétlen?

Először is, ha unalmasak a napjaid, próbáld meg feltölteni őket! Vannak hobbijaid? Van, amit szívesen csinálsz? Ezen az úton elindulhatsz, ha beleszervezed őket a napjaidba, sőt, ha keresel olyan csoportokat vagy közösségeket, ahol ugyanazt szeretik, mint te, ott már tudsz ismerkedni is. Sokkal könnyebb, ha már adott egy közös pont.

Az önbizalmon már az is rengeteget tud dobni, ha edzel, fogysz és dolgozol a céljaidért, és ezzel tisztában is vagy. Ha mások mondják, hogy nem vagy olyan borzalmas, valószínűleg úgy is gondolják. Néha más, amit a tükörben látsz és amit mások látnak, és ez kapcsolódik az önbizalomhoz is.

Lehet félreértem, amit mondasz a barátnődről. Megmondja, hogy unalmas vagy, vagy csak te gondolod, hogy ő azt gondolja?

Szerintem az a legjobb, ha rákérdezel. Egyrészt rossz a bizonytalanság, csak feszültebbé teszi a helyzetet, és ha tényleg az van, hogy már nem szeretne veled barátkozni, azt nyíltan ki tudja mondani. El van intézve a dolog.

De fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy akkor örökre egyedül maradsz. Mindig van, ahol barátkozhatsz és akivel barátkozhatsz. Ahogy előbb írtam, a hobbikon vagy érdeklődési körökön keresztül is tudsz új embereket megismerni.

Ha pedig rákérdezel és azt mondja, szó sincs erről, akkor hidd el, hogy tényleg kedvel téged - mert ez is lehetséges.