Mit gondoltok Varró Dániel Mozi c. verséről?

Mozi

Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár

egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár;

lépkedek ide-oda idegesen én itt,

jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,

vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,

gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -

mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,

így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;

és míg könnybe a mozi szeme lábad,

lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,

amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,

fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy -

nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,

amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;

legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,

elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.

Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,

barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.

Jaj, milyen oktalan állat az ember,

vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.

Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla...

Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,

gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.