Milyen életveszélyes helyzetekbe keveredtél életed folyamán?

Eltévedtem a sziklás hegységben. Hát az nem a Mátra volt...

Onnan kikeveredni más műfaj.

Egy gépkarabély töltetlenségét ellenőrizte a mögöttem álló kollégám. Másfél méterre szállt el mellettem a 7,62-es...

Poénból a halántékomhoz nyomtak egy csőre töltött 9 mm-es Parabellumot. Éreztem, ahogy a cső hidege hűti a halántékomat.

A kora esti órákban 10-12 méterről néztem farkasszemet egy vaddisznó család kan tagjával - nagyjából két percen keresztül...

Üvegajtón keresztül, - tehát úgy, hogy rendesen látta az illető, hogy ki vagyok, - rántott csőre és fogott rám az egyik kollégám egy PA-63 pisztolyt. Ő ezt vagánynak találta... Kis fegyvermániás buzerátor...

Aztán szemezgettem egyszer egy speciális berendezés 210 (?) Voltos vonali áramával is, - úgy sikerült hozzáérnem a dolgokhoz, hogy a homlokomon rázott meg.

Részegen beestem a Szent István körúti villamossínek közé - a járdáról indulva - és nem csapott el semmi.

Életemben egyszer sikerült eltévednem is komolyabban, de fél óra alatt kivágtam magam a kellemetlen helyzetből. Ebben az volt az életveszélyes, hogy tél volt és az volt a tét, hogy kiérek-e sötétedés előtt az erdőből vagy sem. Itt az volt az érdekes, hogy az összes út egyforma széles volt, nagyjából egyforma távolságra - hegyen-völgyön - és mindegyik jelölt fán csak egy neon-zöld csík volt, - máshol sehol, semmi, ami informatív lehetett volna. Aztán amikor megtaláltam az aszfalt utat, ott sem találtam kilométereken keresztel egyetlen informatív táblát vagy feliratot. Éppen időben értem ki ahhoz, hogy ott fagyjak kockára.

Erdélyben, még a Ceausescu-érában megrázott egy villanyoszlopból szabadon kilógó vezeték, pedig hozzá sem értem, csak közel mentem hozzá. 6 évesen szinte fel sem fogtam, hogy mekkora mázlim volt.

Szintén kb. ennyi idős lehettem, amikor az Üllői úti felüljárón majdnem összeütközött 2 szembe haladó volánbusz (súrolták egymást). Nekem csak egy izgalmas kalandnak tűnt.

Pár évvel később Balatonon voltunk és pedig a matracon ringatózva süttettem magam. Közben elaludtam és csak akkor ébredtem fel, amikor apám rémülten utánam úszott és felkeltett. Nem tudom, kb. hány méterre sodródtam be pontosan, de amikor visszatértünk a partra, az emberek mind megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Bár tudtam úszni, de fogalmam sincs, hogy ki tudtam-e volna úszni egyedül a part közeli sekély vízig.

Már tizenvalahány éves voltam, amikor úgy döntöttem, átgyaloglom a túloldalra a Váci úton (kb. ahol most van a Westend), a délutáni csúcsforgalomban. Viszont ott ragadtam a két sáv között, mert nem akart szűnni az autók hada és kb. 4-5 percen keresztül viharzottak el mellettem a két oldalon a teherautók, kamionok. Még csak nem is dudáltak, vagy kiabáltak rám, de én alaposan be voltam fosva. Azóta inkább kerülök, de ekkora forgalomban nem vágok át sehol.

Mostanában túrázás, hegymászás közben szoktam veszélyesen közel menni a meredek sziklákhoz, hogy fotókat készítsek. :)

Engem busz gázolt el 15 évesen. Feküdtem pár percig annyira sokban voltam a buszsofőr volt olyan rohadék hogy kisujját sem mozdította mi van velem csak ült a helyen és megvárta még odatápászkodtam majd jól leb.szott hogy baja eshetett volna az utasoknak meg sem kérdezte velem mi van😅 ahhoz képest csak a kisujjam zúztam meg illetve a baloldalamon voltak lila foltok de ennyivel megúsztam.

Ill 5 éves lehettem amikor belenyultam szöggel abba a kerek feltekerős hosszabítóba. Nem volt kellemes