Mi volt életed eddigi legcikibb sztorija?

mikor az utcán elengedtem egy kisgalambot és csak utána vetten észre, hogy vannak mögöttem.

ezek után mindenkinek azt tanácsolom: otthon fingjatok!

Egyszer mentem egy barátomhoz villamossal. Még a végállomáson voltunk mikor egy idős banya (tényleg azvolt)

szált volna fel de a sofőr rácsukta az ajtót. Én f@sz meg pont akkor tüsszentettem mikor felém nézett és azt hitte hogy rajta nevetek. Aztán szépen kiosztottuk egymást.

Utolsó, nagy volt!XD

Ezek állítólag megtörtént esetek:

Niel Amstrong aki miután megtette első lépéseit a Holdon és elmondta mára elhíresült mondatát, mely szerint "Kis lépés ez egy embernek, de nagy lépés az emberiségnek", hozzáfűzött még egy üzenetet ami a következő volt: "Sok szerencsét Mr. Glotszky!"

Visszatérése után éveken át riporterek százai próbálták megtudni tőle sikertelenül ki is az a Mr. Glotszky, és mire vonatkozott az üzenet. Ő minden esetben csak sejtelmesen mosolygott.

Több évtizeddel az eset után amikor mégegyszer megpróbálkoztak vele, megtört a jég és tekintettel arra, hogy az érintett addigra már nem volt az élők sorában, elárulta üzenete történetét.

Kisgyerekkorában a testvérével baseballoztak a kertjükben, amikoris a labda egy véletlen és a nagy lendület folytán a szomszédban landolt, ahogy ez már lenni szokott a gyerekek körében. Ezúttal a kis Niel-en volt a sor, hogy áthágjon a kerítésen és ahogy kereste a labdát, akarva akaratlanul a szomszéd nyitott hálószoba ablaka alatt haladt el. Épp lehajolt a labdáért és ment is volna tovább, amikor bentről párbeszéd ütötte meg a fülét. A szomszéd hölgy intézett felháborodott hangokat férjéhez:

"Orális szex? Orális szexet akarsz? Majd ha a szomszéd gyerek a Holdon jár!!!"

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.

8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok...

A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:

- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...

Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:

- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?

- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.

Mire a lányom:

- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!

Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.

- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:

- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:

- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:

- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!

Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:

- Csak be kell húznia a kéziféket!

Ez állítólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:

- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal.

- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...

- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk.

- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal...

- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki.

- Én pedig szolgálatos a világitótoronyban...

A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Marinénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.

Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Marinénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:

- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!

Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:

- Áá, szegény Marinénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.

A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.

Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:

- Hol késtetek, Parasztok?

Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:

- Hát b....m az anyád, lerobbant a buszunk, te köcsög!!!

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam:

- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon:

- Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét!

Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:

Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:

- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!

A hölgy türelmesen válaszolt:

- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.

Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:

- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!

A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:

- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!

A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:

- Kapja be!!

A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:

- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

:))

Nncs mit:)

Amúgy a vicckiraly.hu-n még többet olvashattok, de szerintem ezek a legjobbak:)

Hihetetlen, hogy sokaknak valami fingós jut eszébe azonnal! :D

Nekem is volt ilyen matek óránkon. Tejet ittam előző nap, ami rám nézve mindig is sok veszélyt rejtet, hiszen nem bizonyítottan laktóz allergiám van. Bűnhődtem is miatta sokat, mivel felpuffadtam és igen nagy záróizom munkát igényelt a bélgázok visszatartása a becsengetések és a kicsengetések között az iskola hétfői napján. Szünetekben egy jól szellőző zajos folyosón haladva engedtem el minden óra termését. Könnyű dolgom volt, mivel a kiengedés után mire az már kifejtette hatását az adott négyzetméteren én már el is tűntem a gyanúval együtt. Azonban jött a hetedik-nyolcadik óra matek emelt, amit szokás szerint egybe tartottunk. Tudni illik, hogy a matek emelt amúgy is egy fingatós tantárgy és épp aznap kezdtünk bele a deriválás fickós részleteibe. Az első óra elteltével már vért izzadtam a megerőltetéstől. Sűrű hallucinációk gyötörtek, ,,f(x)dx" mondta a beszélő kerámia WC, de én csak zavartalanul bambultam rá. Teljes önkívületi állapotba zuhantam, majd eldöntöttem, nekem ezt, eme méretes gerlét matekórán kell kiengednem! Ez a démon szabadulni akart és ennek szabadulnia is kellett, ezzel nem lehetett vitába szállni, beleszólásom nem volt a dologba. Kicsit forogtam székemen, kiszemeltem ki lesz azon személy akire majd rákenem a dolgot. Gréta semmit sem sejtett, nyugodtan követte az óra történéseit. Felkészültem, majd kiengedtem. Hatalmas kínos csend! Rémült tekintetem összeakadt a tanáréval, melyet az osztály hatalmas nevetése tört meg. Az történt tudni illik, hogy a mi iskolánk némely termében régi faszékek szolgáltak ülőalkalmatosság ként. Ezeken nincs párnázott felület, így, ha azon rossz helyre helyezed a kimenetet, akkor az bizony hangerősítőként funkcionál. Olyan hangos és elnyújtott bélhangot zendítettem, mint még soha! Mélyből indult, majd egyenletesen a süketítő ultrahang tartományába lépett. Azon hangjelenség produkálásával lehetetlenné vált a termelői jog átruházása, így magam kellett elhallgassam a bestia keltette haragot. Kínos volt nagyon!