Titeket bántanak / bántottak az iskolás éveitekben?

Az általános iskolában éveken át maceráltak, csúfoltak a fiú osztálytársaim, mert kilógtam a sorból: nem fociztam, nem beszéltem csúnyán, nem fogdostam a lányokat, jól tanultam. A gimiben a fiúk IQ-ja már magasabb volt, ott már nem voltak ilyen gondjaim, de a régi trauma évekig megmaradt.

Az általános iskolai osztálytalálkozóra eredetileg nem akartam elmenni, mert nem akartam látni azokat a bizonyos embereket, de végül nagy vívódás után mégis elmentem, habár több, mint fél órát késtem.

Az engem bántó osztálytársak közül furcsamód egy sem jött el, csak a többiek meséltek róluk: mindegyiknek félresiklott az élete, munkanélküliek voltak, magánéleti problémákkal küzdöttek. Én ellenben több egyetemen is diplomát szereztem, már akkor vezető beosztásban dolgoztam, s dolgozom ma is, van feleségem, három gyönyörű gyerekem, stb.

Azóta megbocsátottam nekik, és ha nagy ritkán összefutok egyikkel-másikkal az utcán, akkor régi ismerősként beszélek velük úgy, hogy nem emlegetem a régi sérelmeket. Idővel ők is felnőttek, megkomolyodtak. Lezártam az ügyet.

Te is tedd túl magad a dolgon, nézz a jövőbe. Nem lehetsz mindenkivel egyformán jóban. Találd meg azt azt a pár embert, aki téged lelki értelemben támogat, segít, hogy elérd a célod. Értékes vagy, fedezd fel az értékeidet, tanulj, dolgozz, fejlődj, és az értékeidet fordítsd a szűkebb-tágabb környezeted, közösséged javára.

43/f