Mennyire népszerű ma a rádióamatőrködés?

Az volt benne a jó, hogy világ távolu tájain lévő emberekkel tudtál kommunikálni, ma ugye ez nem probléma, két kattintás. Ha emlékszünk még voltak tv-amatőrök is (vagy valami ilyesmi, már a névre sem emlékszem) akik meg építgették a bazi nagy antennáikat, hogy minél tőbb adást befogjanak minél messzebbről, na az sincs.

A rádió volt az első elektromos távközlési cucc és lehetett fogni távoli beszélgetéseket, magán és egyebet is. Érdekes volt - akkor. Ma van telefon, internet, tv, rádió. Lényegesen több infót lehet fogni mással, mint anno a rádióval. Meg asszem drágák is az ilyen cuccok. Szóval ma már megszokták az emberek, hogy távolról is foghatóak beszédek és nem annyira érdekes ez ma már, megszokták.

Egyre kevesebb ember műveli ezt a kedvtelést, mert sokkal több információ érhető el közvetlenül és ezzel párhuzamban egyre drágább hobbivá lényegült át a rádióamatőrködés. Aztán magának a klubtagságnak is külön anyagi vonzata van, - amelyre szintén nem az a jellemző, hogy lefelé is mocorog (árfekvését tekintve). Műszaki felkészültséget is igényel ez a kedvtelés, amelynek szintjéről ugyancsak egy külön költséget képviselő vizsgán kell számot adnia annak, aki engedélyes amatőr szeretne lenni. S bár a klubtagság felruházza az amatőrt bizonyos jogokkal, de ehhez kötelezettségek is párosulnak, amelyek összességévét tekintve nincsenek arányban a viselt költségekkel. Az atomkort éljük és a digitális technikát. A klasszikus rádiózás csak egy világméretű katasztrófa esetén értékelődhet fel, - amikor a digitális technika elérhetetlen egy alig elérhető pontján a Földnek vagy használhatatlanná válik egy atomkatasztrófának, regionális farokméregetésnek köszönhetően, - amikor atomot dob valamelyik hülye a másikra. Az IC-k és úgy általában a digitális technika nem igen bírja a nukleáris sugárzást, szemben a régi jó csöves technikával, amelynek jók a túlélési esélyei és az üzembiztonsági mutatói is egy ilyen körülmény esetére. -Nem üres megalománia az oroszoknak az a szokása, hogy nem ásnak el minden, már nem divatos technikát az orosz sztyeppéken. Számos helyen a mai napig le van zsírozva az a technika, amelyik az előbb vázolt kihívások esetén is jó hatékonysággal használható. Amikor Chernobil megtörtént, az azt követő évben alig tudtunk Kijevig átlőni (névleges) 5 kilowattal, de működött. Én a mai napig nem alacsony szinten művelem a morse-kódok adását-vételét, de nekem nem ér meg annyit az amatőr tagság, hogy az időjárásról, antennaépítésekről karattyoljak más emberekkel jó pénzért, - s mindezt egy olyan országban, ahol a rádiózással kapcsolatba kerülő emberek túlnyomó hányada nemes egyszerűséggel lusta arra, hogy megtanulja normálisan a morsejelek adását-vételét. Nekem elég annyi, hogy csendben hallgatózom és karbantartom a már megszerzett tudásomat.

Sok helyen vannak még. De az is igaz, hogy régen akit az elektronika érdekelt kb. csak a "rádióamatőrség" maradt. Ma egyre többen pl. számítógépet építenek hobbyból, robotokat stb.

Valóban eltűnőfélben van ez a hobbi,több oka is van.Egyrészt beszűkült a közösség ehhez,másrészt jobban szakosodnak az érdeklődők,tehát nem egy átfogó ismeretet ad a hobbi,mert az már követhetetlen is lenne a mai léptékek között.Továbbá egyre inkább modorossá válik az a kevés szaki aki még van,ez a legnagyobb baj.Egyszer találkoztam egy öreg rókával,többet tudott mint én,szívesen tanultam volna tőle dolgokat,de egyszer azt mondta,hogy vannak nyílt napok,ahol lehet a haladóknak és a kezdőknek-kőműveseknek és balerináknak is meghallgatni egy-egy előadást,menjek el én is,nos,gondolom sejthető hogy mi történt.Van szakportál ahol még van élet,de ha nem bírod az ekézést a nyakadon,kétszer is gondold meg.Ha pedig jó logikai készséggel bírsz,gyorsan rájössz a kemény mag összetartására,a nicknevek takarásában.