A pszichológus-páciens terápiás kapcsolatnak van elévülési ideje?

11/11 Köszi a választ! :-) Igen, én is azt gondolom, hogy pszichológus is ember, de néha azt is gondolom, hogy erre talán nem is lehet egzakt választ adni, hiszen ahány terapeuta, annyi elv- és hitrendszer. Abban viszont igazad lehet, hogy ha több év után, civilként összefut valahol pszi és páciens és sikerül új dinamikát adni a kapcsolatnak, akkor miért is ne lehetne abból barátság, akár egyéb személyes viszony...? Bár lehet, hogy csak a civil szól belőlünk és ez nem így működik, nem tudom. :-) De érdekel, hogy mi az igazság. Nem a tankönyvi, meg hogy mi etikus, meg mi nem, hanem az élet maga.

Mondjuk elvileg a tanár-diák viszony is "etikátlan", hovatovább több évvel a diákévek után én bizony találkozgattam oktatóval. Mondjuk amíg a diákja voltam, szigorúan távol maradt tőlem, s utána sem röppent rám azonnal, sőt. De jó pár évvel később tudott működni a dolog és azóta sem tűnik úgy, hogy ezért lesújtott volna Isten, vagy az erkölcsrendészet haragja. Csak azt nem érzem/látom még kristálytisztán, hogy ez az erkölcs-gondolatmenet mennyire használható terapeuta/páciens viszonylatban. Hm.

Gondolom azért, mert alapvetően nekem is fontos az etikusság, meg az erkölcs. Nem az esztelenségig, de fontosnak találom a megfelelő határokat az élet különböző területein. AMI némileg ellentmondás bennem, mert igen szabadelvűnek találom magam úgy különben, s valahogy mindig olyasvalaki érint meg, aki ilyesmi elvek mentén tiltott gyümölcsnek számít.

Nahát, te pszichológus vagy? Milyen fokozatú?

Nem okozott gondot a kapcsolati dinamika ilyentén való finomhangolása, újrafogalmazása?