Milyen tapasztalataitok vannak a pszichológusokkal kapcsolatban?

Ugyan ez a helyzet velem. Augusztus vagy szeptember óta eléggé depressziós vagyok, mert elég rossz dolgok történtek velem, és azóta folyamatosan még rosszabbak. Jártam pszichológushoz, bár nem pont azért, mert magam alatt vagyok, hanem évek óta járnom kellett több okból: amiért félénk, csendes és visszahúzódó vagyok, eléggé változik a hangulatom, könnyen esek depresszióba, nem tudok barátkozni, vagyis nehezen, plusz még tanulási problémáim is vannak. Amikor 18 éves lettem, nem mehettem többé a gyerekpszichológushoz, ezért nem is jártam egy ideig sehová, de én akartam elmenni később mégis, mert akkoriban öngyilkosságra is gondoltam szintén a sok rossz dolog miatt, és egyedül éreztem magam. Barátaim úgy igazán sosem voltak, mindig itthon vagyok még most is, mármint iskola után és hétvégéken. Most van egy-két barátom, de nem járok el velük sehová, és az egyik amúgy is külföldön van, meg azok a barátaim is, akikkel levelezgetek vagy emailben beszélgetek. Úgy két éve kezdtem el j

járni pszichológushoz megint, bár nem amiatt lettem jobban. Igazából a pszichológus nem is velem beszélgetett, hanem anyukámmal, pedig nem akartam, hogy bent legyen, mert úgy gondoltam, őszinte akarok lenni a pszichológussal. Eljárogattam hozzá, de semmi nem változott emiatt, mert más volt az oka annak, hogy boldog lehettem. Pár hónapja tudtam végre úgy beszélni vele, hogy csak ketten voltunk, és elmondtam pár dolgot, ami miatt kivagyok. De nem értett meg igazán. Nem is tudom, talán novemberben voltam nála utoljára, amikor újra elmondtam, hogy mi a helyzet velem, de csak "engem hibáztatott", azokat védte, akikről mondtam valamit. Például itthoni dolgok: anyának van valakije, és ez engem felzaklat több dolog miatt, vagy hogy volt egy barátom, akivel kétszer találkoztunk kb 9 hónap alatt, mert nem magyar, és Angliában él, de ő többet akart, ami vitát váltott ki belőlünk, mert már ő sem értett meg, és elég csúnyán bánt velem az utolsó pár hétben, például mondhatni majdnem megerőszakolt, vagyis én ezt éreztem abban a pillanatban... meg hát sok probléma van még, amiről nem is volt alkalmam beszélni, mert már adta is a következő időpontot, pedig alig voltam bent, és az a kevés idő is kikészített, mert egy pszichológusnak nem az lenne a dolga, hogy kábé engem hibáztasson és azokat védje, akik ártanak nekem. Amikor hazajöttem, elbőgtem magam, úgyhogy nem is mentem vissza hozzá azóta sem. Bár egyre rosszabbul vagyok, és még csak nem is nagyon tudom ezt megosztani másokkal, mert nem nagyon értenek, jobb így, hogy nem mentem vissza a pszichológushoz. Persze, nem azt mondom, hogy minden pszichológus ilyen, csak leírtam a tapasztalatomat. Elég sok minden kavarog a fejemben, gyakran bőgöm el magam, és már élni sincs kedvem, azonban próbálom lefoglalni magam. Most amúgy is van elég dolgom, tanulni az érettségire, úgyhogy néha egy kicsit jobban is érzem magam, amikor nem gondolok a rossz dolgokra. Viszont megpróbálhatod a pszichológust, aztán majd meglátod, neked mennyire tud segíteni. Mondjuk én mindig azt tapasztaltam, hogy nem igazán tudnak segíteni nekem, de ez attól is függ, mennyire tudsz beszélgetni vele, hányszor és mennyi időre mész el hozzá, mennyire jó pszichológus stb.