Van értelme végig élni az életemet?

anyám egyedül nevelt, segélyböl. sokszor volt ugy,hogy nem volt mit enni,szakadt,lyukas cipöben jártam iskolába,ha esös nap volt,akkor megszivtam,mert egész nap vizes volt a labam..téli napokon otthol dzsekiben aludtam,fűtés nem mindig volt.

anyám szánt szándékkal nem járt dolgozni,pedig mindene adott lett volna hozzá,inkább nyomorgott velem együtt. nagyon sokmindent megvont tölem,és ezért a mai napig iszonytosan haragszok rá..az iskolában kinéztek,csufoltak,gunyoltak.. mert nekem mindenből csak az ócska volt,vagy nem is volt... nagyon sokáig minden nap sirva jártam haza az iskolábol. anyám tudta,de nem érdekelte.. nagyobb koromban sokszor dacoltam anyámmal hogy nekem szukségleteim vannak,de hiába. amugy is haragudott rám,ugy hiszi,tönkre tettem az életét azzal,hogy megszülettem,és ha szembe szálltam vele,az csak olaj volt a tüzre..a mai napig nagyon fáj az nekem,hogy az egyetlen ember,akinek szeretnie kellett volna,csak azt éreztette,milyen teher vagyok.. lényegében elmonhatom,hogy a gyermekkoromat nyomorban töltöttem, bántalmazásokkal.

sokat dolgoztam a mezön a gazdag szomszédaimnak,hogy legyen pénzem tanszerekre.. már 15 évesen magamnak kellett erröl gondoskodni.. aztán suli mellett dolgozni kezdtem, étteremben.mosogattam,takaritottam,de pincérnö is voltam,épp mit kellett csinálni.. a fizetésem kevés volt,sokszor megaláztak a vendégek,ugy ahogy a munkatársak is.. türni kellett,mert nagyon kellett a pénz..

miután összekapartam valamennyi pénz,otthagytam anyámat,és a pocsék munkámat is. erösnek éreztem magam,és azt gondoltam,végre én irányitom az életem... jelenleg egy gyárban dolgozom,3 müszakban...álló munka,nem egy leány álom.volt jópár munkahelyem,és arra jöttem rá,nagyon gonoszak,rosszak az emberek.. eltapossák azt,akit lehet. sokat gondolok arra,miért ilyen igazságtalan az élet ? valaki végig nyomorogja az életét,mig mások étteremben vacsoráznak,megveszik a legjobb telefont, egyiptomban nyaralnak,értitek..

nem gondolom magam sem szépnek,sem csinosnak.. egy 42 kilós csontváz vagyok.. teljesen elvesztettem a magamba vetett hitem,nincs magamról egy pozitiv gondoltom sem..

ugy gondolom nem lehet több az életem ennél,hogy soha nem leszek boldog,és senki nem fog szeretni..mi értelme igy az egésznek ?légyszi ne irjátok,hogy keressek fel pszichologust,szivesen tenném,de nincs erre pénzem..