Hogyan éljem így az életemet? Van ennek egyáltalán értelme?

Teljesen elegem van kb. mindenből. 19éves vagyok. Anyám szinte semmit nem tud rólam, ezért nem is ért meg. Apám alkoholista.

Senki nincs aki megértene, aki meghallgatna. Van pár barátom de persze nem fogom rájuk zúdítani a gondjaimat, mert akkor hamar megutálna mindenki. Folyamatosan sírok. Már mindenen gondolkodtam. Az öngyilkosság is egy opció, de a legvégsőbb esetben teszem csak meg. Költözés nem jöhet szóba, egyelőre még nem keresek annyit, hogy meg tudjam magamnak engedni.

Anyám folyamatosan "zaklat", hogy én miért nem avatom be az életembe. Ha valamit elmondok neki, jön azzal, hogy hazudok. Pl.: volt egy barátom, elmondtam neki és ő folyamatosan csak azt beszélte, hogy képeket csinálhattam egy vad idegennel is, attól h kiteszem, hogy kapcsolatban még ő nem hiszi el. Kinek kellene egy ilyen lány mint te vagy?

Lényeg, hogy azért nem osztom meg vele a dolgaimat, mert úgyis szemétkedne csak. Sosem értett meg.