Hogy lehet, hogy nagy ritkán egy szürke kisegér is meg nyer egy fotós versenyt vagy elér valami helyezést?

Ez a művészérzés.

Én rajzolok, de ha világ legjobb rajzosa dicsérne meg se hinném el.

Képezd magad, hogy magabiztosabbnak érezd magad, és jól teszed, hogy jelentkezel ilyenekre. Hátha összejön az a helyezés. Kitartást.

Két évtizednél hosszabb ideig voltam nyomdai fotós. Az nem alkotó folyamat, hanem a beérkező képek módosítása a nyomdatechnológiának megfelelően. Közben hobbi szinten fotózgattam is.

Ugyanazt a kérdést magamnak is feltettem. Pl. a World Press Photo kiállításon. Néhány kép nagyon tetszett, fantasztikusnak tartottam. Aztán munkám miatt kezembe került pár kép közülük. Ugyanarról a filmkockáról lett nagyítva. Csak éppen nem nagy méretű matt fotóanyagra, hanem a szokásos fényesre és kicsiben.

Akkor már nem éreztem semmit. Szerintem akkor is így lett volna, ha nem viszonyítok. Azaz csak a kicsi képet látom, akkor találkozom vele először.

Átélhettem ennek a fordítottját is. Saját otthoni laboromban lenagyítottam a képeimet. Később ezekből olyan 4-5 kiállításra is került. Amikor megláttam a falon, nem ismertem rá a saját képeimre. Na nem vagyok művész, nem valami egyszer véletlenül elkapott jó pillanat volt. Nem. De mégis egészen más érzés volt ott látni.

a tehetség önmagában kevés. tanulni kell, képezni magad és fejlődni. ettől lesznek egyre jobbak a képeid.

a legtöbb (főleg komoly) pályázat nyertesei rengeteg TUDATOS tanulást, munkát és kísérletezést fektetnek bele, hogy minél jobb képeket készítsenek. folyamatosan tanulmányozzák mások képeit (nem csak fotókat, hanem festők képeit is, képzők magukat művészettörténet és különféle esztétikai irányzatok tekintetében is, hogy fejlődjön a vizuális kultúrájuk, látásmódjuk), tanfolyamokra, workshopokra járnak, konzultálnak a területük más neves fotósaival, kikérik a véleményüket, hogyan lehetnek mégjobbak. a sajtó fotósok általában szerkesztőségekben dolgoznak, ahol vannak főnökeik, kollégáik, akiktől feladatokat, elvárásokat, utasításokat és visszajelzéseket kapnak, meg persze követik a többi lapban megjelenő és hírügynökségek által kiadott képeket és folyamatosan próbálnak ezektől inspiráló a maguk is minél jobbat alkotni, amik mind segítenek nekik fejlődni.

a szürke kisegerek meg általában nem fektetnek ennyi energiát a tanulásba és a tudatos fejlődésbe, hanem inkább csak hébe-hóba kattintgatnak, “ahogy magától jön” nekik. aztán jobb esetben rájönnek, hogy az ő “naiv művészetük” nem olyan szintű, mint mások tudatosan alkotott képei, rosszabb esetben még csak be sem látják és azt hiszik, hogy az ő képeik is vannak olyan jók, mint másoké, mert az egójuktól nem látják a különbséget...

nem leszólni akartalak (látatlaban pláne nem is lenne értelme). nagyon helyes, ha tanulsz és fejlődsz, ne hagyd abba! ez a kulcs.

a depresszió sajnos sok mindent megnehezít. pláne kreatív területen nagyon könnyen előjön és akadályoz. érdemes rendszerességre szokni, szokásokat kialakítani, hogy azok segítsenek átlendülni a mélypontokon. ha nem a kedveden múlik, hogy csinálsz-e valamit, hanem azon, hogy az a szokás, rendszer, hogy mész és csinálod, akkor talán könnyebb átlendülni. ha már csinálod, akkor meg könnyebben megjön közben a kedv is. persze ez csak egy tipp, a szakembereknek boztosan van sok másik is. sok sikert!