Miért ilyenek a "barátaim"?

Az iskolai barátságok nagyon ritkán maradnak meg, ezek nem barátok az biztos. Nekem csak egy igazi barátom van, ő messze lakik, de ha kell, ha nagy bajba lennék azonnal itt teremne.

Van sok ismerősöm, velük járok el bulizgatni, erre jók, meg jókat lehet velük dumálni. A barátság ebből alakul ki, de nem mindig, nem sok esetben tud annyira egymásra hangolódni két ember. No, meg van egy kutyám, aztán ha van szabadidőm és épp nincs kedvem, vagy senki sem ér rá, akkor vele töltöm az időmet. Anyukámat a barátnőmnek tekintem, az ilyen üres órák arra is jók, hogy a családoddal alakíts ki közelebbi, közvetlenebb viszonyt, ha eddig nem tetted. Én is ebben a koromban lettem jóban anyukámmal, és nem jártam rosszul. Amúgy lehet, hogy a barátaid is épp a családdal vannak

De amúgy tényleg találd föl magad, szerezz új ismerősöket, mi lesz jövőre, amikor már lehet, hogy nem is egy helyre mentek?

Pontosan ugyan ez a helyzet velem is,ha nem küldök sms-t akkor mien szemét vagyok.

Hát Istenem csak én vagyok aki sms-t küldhet?

És hiába mondom én vagyok a szar